Olyan keveset éltem, hogy hajlamos voltam azt gondolni: meghalni sem fogok. Valószínûtlennek tûnt, hogy ily kevés dologra korlátozódjék egy ember élete; az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy előbb-utóbb történik valami. Súlyos tévedés.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyakran képzelem azt, hogy az emberek mind az életemre törnek. Emiatt a mindennapjaimat sikerül egyfajta túlélésért vívott harcként megélnem. Nincs olyan ember, aki kijelenthetné, hogy létezik olyan hely vagy időpillanat, amelyben semmilyen veszély nem leselkedik rá. Csakhogy az emberek hajlamosak erről megfeledkezni. A legtöbben automatikusan azt feltételezik, hogy a következő napon is még életben lesznek. De én nem bírok így élni. Kanehara Hitomi
2. Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltûnhet egyszer. Robert Merle
3. Az ember azt gondolná, hogy a világ egyszerû, de hirtelen megtelik elképesztően érdekes dolgokkal, amiket sohasem fog megismerni. Még akkor sem, ha nagyon hosszú ideig él. Terry Pratchett
4. Ha rám hallgatsz, mindig arra gondolsz majd, hogy keveseknek sikerült túlélni a te életkorodat; s hogy eddig élhettél, azt jelen­ti, hogy előnyt szereztél fölöttük. Rég átlép­ted már a szokványos korhatárt, becsüld hát meg további életedet, s ne fûtsön a remény, hogy a következő éveken is átlábolsz. A halálnak annyi lehetősége nyílik meg nap nap után: körülöttük csetlik-botlik a világ. Sorsod meglepő kegye tartott életben eddig is: nem tarthat sokáig. Michel de Montaigne
5. Néha jól vagyok, néha annyira mégsem, néha úgy érzem, már meghalhatok, néha azt, hogy keveset éltem.
6. Vannak ajtók, amik nem maradnak örökké nyitva. Az elszalasztott lehetőség soha nem tér vissza, és ha csak várakozol, az nem jelenti azt, hogy erős vagy, vagy azt, hogy igazad van. Néha csak annyit jelent, hogy félsz a változástól. Mindenkivel előfordul. Tudod, mire jöttem rá? Az élet túl rövid.
7. Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten, Félni, hogy talán még igazság sincsen, Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge, Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre. És makacs reményem mégis, mégis hinni, Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi. És örülni tudni a nagy megnyugvásnak, A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak. Teller Ede
8. Az élet túl rövid ahhoz, hogy állandóan aggódjunk benne. Túl rövid, hogy állandóan attól félj, ki és mit gondol rólad. Rövid, hogy egy helyben tétovázz, hogy gyáva légy, hogy azon agyalj, mi lesz, ha majd nem sikerül. Rövid az élet, hogy olyan emberekre fordítsd, akik nem érdemlik meg, akik fájdalmat okoznak, és akik csak rombolni tudnak. Az élet túl rövid ahhoz, hogy félelemben élj, hogy hagyd, lelökjenek az útról, eltaszítsanak, és megalázzanak. Rövid az élet, hogy állandóan küzdj, és észre se vedd, mennyire szép, amiért élsz.
9. Alig érdemes élni. Alig érdemes. Amikor még gyerek voltam, annyira hittem, hogy én valami különlegeset tudok. Hogy csak rám várnak, hogy engem meghallgassanak, és mindenki el lesz ámulva, hogy erre még nem jött rá az emberiség. Pedig hát semmi sincs. Néhány üzekedő baromnak eszébe jut, hogy gyereket csináljon, mert közben néhány percre jó nekik, aztán ez a gyerek növekszik, teletömik hazugsággal, ha pechje van, lemészárolják, ha szerencsés, magától rohad meg előbb-utóbb. Jókai Anna
10. Meg kellene szokni azt a gondolatot, hogy semmit sem nyerhetünk azzal, hogy élünk, de azzal sem, hogy meghalunk. Ebből a bizonyosságból kiindulva előnyösen megszervezhetnénk a létünket. Emil M. Cioran