Ugrás a tartalomra
Mindnyájan elhagyunk különféle fontos dolgokat. (...) Különlegesen fontos alkalmakat, lehetőségeket, visszahozhatatlan érzéseket veszítünk el. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy élünk. De a fejünkben, igen, talán ott van egy kis hely, ahol az ilyen dolgokat élmények formájában elraktározzuk. Biztos olyan ez, mint egy bepolcozott könyvtár. Kérőlapokat kell kiállítanunk, hogy pontosan tudjuk a szívünk állapotát. Olykor takarítani, szellőztetni kell benne, és megöntözni a virágokat is. Ott fogsz lakni örökké, a saját könyvtáradban.
Kapcsolódó idézetek
-
Mindent elveszítünk. Kulcsainkat, iratainkat, karóránkat, a pókerjátszmát, egy pert, vissza nem térő alkalmat. De akár az idődet is vesztegetheted, sőt a fejedet is elveszítheted. Elveszni - az egészen más. Ott rólad van szó, a szívedről, arról, akit szeretsz vagy szerettél. (...) Észre sem veszed, amikor egy nap bizonyos dolgok hirtelen másnak adják át a helyüket. Azt sem tudni, hogyan történt.
-
Valamikor szerettem volna egy helyen gyûjteni tárgyakat magam köré, végül csak helyeket, élethelyzeteket sikerült. Ez se kevés. (...) Ami fontos tárgy, az úgyis belém költözik, nem tud elveszni.
Parti Nagy Lajos
-
Vannak dolgaink, emlékeink, amik ott porosodnak a polcainkon. Évek során felgyûlt, megélt pillanataink. Õrizzük, hogy bármikor előkaphassuk őket. Albumnyi fotók, megfakult életképek... Körülvesszük magunkat emlékekkel, évek óta nem használt dolgokkal, gardróbban felejtett ruhákkal, repedt kávéscsészékkel, színeiket vesztett pillanatokkal, polcon felejtett, soha nem olvasott könyvekkel. Ezek lesznek értékeink, a bizonyosságaink, a helyhez kötöttségünk biztos gyökerei.
Turóczi Ildikó
-
A fejjel és a szívvel úgy vagyunk, hogy ha kivetünk is belőlük valamit, belopakodik a helyére másvalami, ami talán nehezebb és rosszabb... A fej és a szív a világért se akar megmaradni üresen, egyik is, másik is mindig gondoskodik magának tartalomról - s ebből csak gyötrelmek származnak.
-
A vágyaknak különleges helye van szívünkben, mert bár mindegyikünk sok-sok vágyat dédelget élete során, régi vágyainkat úgy dobjuk el, mintha sosem léteztek volna. A vágyakozásnak sosincs vége, függetlenül attól, hány kívánságunk teljesedett be, s ugyanakkor egyik sem tart elég sokáig ahhoz, hogy leszoktasson a vágyakozásról.
Deepak Chopra
-
Ha elveszítünk egy szeretett lényt, lelkünk egy része is meghal vele. Ilyenkor keserû magány kerít minket a hatalmába, mintha elhagyatott házba kerülnénk, és hiányérzetünk támad. Titokként őrizzük magunkban eltávozott szerettünk hiányát. Ez olyan seb, amely nem enyhül az idő múlásával, mindig újra meg újra felszakad. Olyan seb, amely még akkor is vérzik, miután begyógyul. Az ember azt hiszi, hogy többé nem tud majd nevetni, hogy soha nem lesz könnyû a szíve. Az élet folyása megváltozik. Olyan, mintha a sötétben tapogatózva araszolnánk előre, és közben nem látnánk, mi van előttünk, és nem tudnánk, merre haladunk.
Elif Safak
-
Ha meghal egy szerettünk, akinek a halálára nem számítottunk, akkor nem egyszerre veszítjük el. Elapad a postája, elmúlik az illata a párnákról, aztán még a szekrényekben és a fiókokban őrzött ruhákról is. Lassan-lassan gyûlik össze sok apró részletből a hiánya. Újra és újra azt hisszük, hogy ez az a nap - amikor egy hiányzó részlet úgy szíven üt, hogy azt gondoljuk, most éreztem át, hogy eltûnt, mindörökre -, de aztán jön egy új nap, újabb veszteséggel.
John Irving
-
Valamit otthagyunk magunkból, ha elhagyunk egy helyet, ott maradunk, noha elutazunk. És vannak olyan dolgok is bennünk, amelyeket csak azáltal lelhetünk meg újra, ha visszatérünk ezekre a helyekre.
-
Ha elég sokáig élünk egy bizonyos dolog nélkül, akkor könnyen elfelejthetjük, hogy mennyire szükségünk van rá. Elfelejtjük, hogy milyen volt, elfelejtjük, hogy milyen együtt élni vele. Nem azzal, amire szükségünk van, hanem azzal, amit akarunk. Ezért olyan fontos, hogy figyelmeztessük magunkat arra, hogy emlékezzünk. Csak azért, mert tudunk élni valami nélkül, nem jelenti azt, hogy kell is.
-
Ha elég sokáig élünk egy bizonyos dolog nélkül, akkor könnyen elfelejthetjük, hogy mennyire szükségünk van rá. Elfelejtjük, hogy milyen volt, elfelejtjük, hogy milyen együtt élni vele. Nem azzal, amire szükségünk van, hanem azzal, amit akarunk. Ezért olyan fontos, hogy figyelmeztessük magunkat arra, hogy emlékezzünk. Csak azért, mert tudunk élni valami nélkül, nem jelenti azt, hogy kell is.