Ott találok rád, hol már nem reméllek, mikor már nem követlek, utólérlek, csak át kell lépnem sorsom peremén.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak pillanatok, amikor jobb elfogadni, hogy vége, már nincs mit tenni. Amikor már kár tovább remélni: meg kell adni magunkat a sorsnak.
2. Ha legközelebb látlak, Már nem figyelek rád, Nem fordulok utánad, Megyek csak tovább. Kovács Kati
3. Elég volt annyi éven át remélni és várni kiméletesen; már nem kiméllek: nem is figyelek rád. Vállallak, és léted megszüntetem. Szabó Lőrinc
4. Féltem a pillanattól, amikor meglátlak. Akkor minden megváltozik majd. Többé nem együtt leszünk, csupán egymás mellett. Igen, így lesz. Tölcsér, melynek keskenyedő nyakán vagy te férsz át, vagy én.
5. Maradnék, de érzem, hogy mennem kell, Mert vár valahol egy másik út. Hogyha most is úgy szeretsz, engedj el, ma már Nem köt ide, csak a múlt.
6. Már nem érzem, hogy mellettem lenne. Azt hiszem, már nincs itt. Azt hiszem, elhagyott, végleg elment.
7. Szerelemnek tengerésze, roppant tengerek szelében hánykolódom, és remény sincs valamilyen révbe érnem. (...) Az a perc, melyben te itthagysz, az a perc lesz majd a végem. Miguel de Cervantes
8. A Te halálod valóság - a sorsod az én sorsomban bevégeztetett. Nekem csak az maradt, hogy ott, hol nem vagy s nem is leszel soha, keresselek. Beney Zsuzsa
9. Nekem a könnyem többet már nem hull, minden fájdalmam lassan már elmúlt. Valahol vár, vár rám, aki megbecsül és nem vág át.
10. Félig én már át vagyok. Úgy nézz rám, ha elmegyek, Látsz-e újra engemet, Azt te már nem tudhatod. Nagy Endre