Ott ül a förtelmes szakadék szélén, a pusztulás szélén, már húzza lefelé a mélység, és ő csak legyint, befogja a fülét, mikor a veszedelemre figyelmeztetik! De hát mire vár? Csodára talán? Igen, csakis így lehet! Hát nem a téboly tünetei ezek?

Kapcsolódó idézetek

1. Szédit a hallgatásod, mintha sziklafalról néznék szakadékba. (...) A pillanat peremén állok s élet-halál döbbenetével a szivemben belekapaszkodom a mosolyodba, ha most szemed el nem ereszt e feszült csendben: talán zokogva, talán mosolyogva letalálok... végre letalálok...
2. A tátongó szakadék szélére kerültél. Úgy érzed, nincs menekvés. De figyelj csak! Léptek közelednek feléd, ismerős léptek. Valaki szólongatva keres téged. Figyelj. Fabiny Tamás
3. A meredély szélén állok, és elhiszem, Hogy lelkem fecskeszárnyon szállni fog. De bûnből kovácsolt láncaim lehúznak, S megváltás nélkül a mélybe zuhanok.
4. Lehet, hogy a pokol nemcsak a babonaság és a félelem szüleménye? Úgy tetszik, tudatunk körén kívül rettenetes szakadék tátong, amelyben ijesztő szörnyek nyüzsögnek, titokzatos lények, rejtélyek! S akit egyszer elcsábít a kíváncsiság, belenéz a szakadék mélyébe, elveszett! Wladyslaw Stanislaw Reymont
5. Ülünk, ülünk tehetetlenül (...). Várjuk, mikor nyílik meg alattunk a föld. Mert mire megmozdulunk, késő lesz. Moccanni próbálunk, kapálóznánk, aztán mindig egy helyben találjuk magunkat. Szilvási Lajos
6. Van egy időtlennek tûnő állapot, amikor teljesen magunkra maradunk. S ráadásul éppen a szakadék fölött, a legnehezebb, legveszedelmesebb helyzetben. Ilyenkor csak két dolog segít. Az egyik a múltból ered, mindabból, ami megtörtént már, s amibe itt, az örvénylő semmiben is kapaszkodót lehet találni. A másik a jövőből üzen, onnan, ahol nincs még semmi, csak lehet... sőt, lesz. Müller Péter
7. Fájós szomorúság szorongatta szíve fölött a bordáit. Sírás környékezte, könnyülést, oldódást ígérő sírás. Ez az ember megérdemel engem - súgta magának hangtalanul. (...) Csak amikor megérezte, hogy könnyek szivárognak a szeme sarkából, könnyebbült meg a torkában keseredő boldogságtól. Szilvási Lajos
8. A kétségbeesés gyöngíti látásunk, és süketté teszi fülünk. Nem látunk mást, csak a vég kísérteteit, és nem hallunk mást, csak zaklatott szívünk dübörgését. Kahlil Gibran
9. Az élet egy mély szakadék szélén egyensúlyoz: maradhatunk odafent, biztonságban, vagy megnézhetjük, mi van a bizonytalanon túl.
10. Aki hallgat, azt elfelejtik; aki nem foglal állást, azt szaván fogják; aki nem halad többé, az hátrál; aki megáll, azt felülmúlják, megelőzik, eltapossák; aki megszûnik gyarapodni, az máris hanyatlik; s aki eláll, az lemond; a változatlan állapot a vég kezdete, a halál félelmetes tünete és jósjele. Henri-Frédéric Amiel