Ötvenéves korára a mûvével készül el az ember, vagy az életével.

Kapcsolódó idézetek

1. Mikor az ember a hatvanadik évében van, mindenre el kell készülve lennie. Lev Tolsztoj
2. Harmincévesen már nyilván egyenesben kell lennie az ember életének.
3. Az életnek, ha már az ember túl van a hetvenen, valami kezelhető, mutogatható dolognak kellene lennie. Virginia Woolf
4. Az emberrel (...) negyven-ötvenöt éves koráig valóságosan megtörténik az élet. Akkor már tud valami foghatót, igazit; ez a tudás nem bölcs, nem is "mély", nem elégít ki; de addig már látott az ember halottakat és élőket, az élet csodálatosan ismétlődik, semmi sem történik úgy, ahogy várjuk, semmi nem olyan meglepő. Márai Sándor
5. Az életben az ember elkötelezi magát, és ezzel saját portréját rajzolja. Jean-Paul Sartre
6. Az ember általában csak úgy 5-10 év múlva tudja meg, mi mire jó az életében. Viktor Emil Frankl
7. Ötven esztendő még nem a vége, hanem a fele az életnek. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
8. Nyolcvan-egynéhány éves korában ha már dönt az ember, akkor gyorsan csinálja, mert különben nem lesz belőle semmi. Csányi Vilmos
9. Ötven esztendős embernek nem lehet túlságosan muzsikás a kedve. A negyven esztendősnek igen: akkor lép be az ember - úgy tartják - "a férfiak titkos rendjébe"; akkor nevezik ki - ha kedvezően alakulnak a dolgok - a tábornokokat és a professzorokat; akkor még delelőn érezheti mindenki magát, fent, a tetőn; még van idő; még magasan áll a nap. Ötvenegy esztendősen is elviselhető már a látomás; nemsokára alkonyodik ugyan, megy majd a nap lefelé, de addig még, a harangok jöveteléig, csak lesz még egykét évtized, talán három is, a zavartalan munkához. De ötven évesen? A küszöbön? Hitetheti magát ugyan az ünnepelt, hogy semmi még, semmi, sok volt a rossz idő, eddig inkább csak magot szórt, csemetét gondozott, még ezután jön ideje a betakarításnak -, de a leltárkészítést el nem halaszthatja. Czine Mihály
10. Az embernek lassan korlátot szab a kora. Marék Veronika