Pályafutásom során több mint kilencezer dobást elhibáztam, vesztettem csaknem háromszáz mérkőzésen. Huszonhatszor vétettem el a rám bízott, győzelemhez szükséges utolsó dobást. Újra és újra hibáztam az életemben. Ezért tudtam mindig előrelépni.

Kapcsolódó idézetek

1. Annyira félni, hogy meg se próbáld - ez az igazi veszteség. Elmondhatom, hogy sok hibát követtem el, de nem sajnálok semmit. Mert legalább nem azzal töltöttem az életem, hogy a pályán kívül álltam, és azon töprengtem, vajon milyen lehet az élet. Sarah Dessen
2. Ahányszor az életben az eszem után döntöttem - akár a magánéletemben, akár a munkámban - mindig elszúrtam. Az okosságommal nem mentem semmire, velem minden jó szerencsével történt. Vitray Tamás
3. Egy dolgot megtanultam huszonkilenc éves teniszpályafutásom alatt: az élet a lavóron kívül mindent az utadba hajít, aztán végül a lavórt is odavágja. A te dolgod, hogy kikerüld az akadályokat. Ha hagyod, hogy megállítsanak vagy eltérítsenek, akkor nem végzed jól a dolgod, ami előbb-utóbb kudarchoz vezet. Ha pedig nem végzed el a dolgod, az megbánáshoz fog vezetni. Andre Kirk Agassi
4. A saját életemben rengeteg hibát elkövettem, iszonyú sokat, de mindig ott munkált bennem a vágy, hogy önmagam előtt ne veszítsem el a büszkeségemet és a méltóságomat. Annak ellenére, hogy gyakran mindent elkövettem azért, hogy elveszítsem. Csernus Imre
5. Volt, amikor romba döntöttek a hibák. De tudtam nagyon jól, hogy egyszer enyém lesz a világ. Ahányszor ellöktek, én annyiszor felálltam. Tettem azért, hogy jobb legyen, nem a csodákra vártam.
6. Úgy éreztem, hogy kicsúszott a kezemből a saját életem. Semmiben nem én döntöttem. Mindenben mások utasításait kellett követnem. Ezért kellett bizonyos tekintetben lerombolnom az addigi karrieremet, hogy újraépíthessem. Heath Ledger
7. Kilenc kudarc kilenc próbát jelent.
8. Engem már számtalanszor legyőztek, és ez egyvalamire jó volt: így lehet megtanulni, valójában mi a tét. Sebastien de Castell
9. Össze kellett szednem magam, kimenni, beszállni a versenyautóba és újra elindulni. És újra megcsinálni, és még jobban, mint előtte (...). Nem álltam készen arra, hogy feladjam. Bár rettegtem folytatni, nem voltam képes feladni a célomat, a szenvedélyemet, az álmomat, az életemet.
10. Próbálta elfojtani feltörő könnyeit, próbálta lenyelni a gombócot, amely a torkát szorította, próbálta elfojtani a gondolatait, amelyek elönteni készültek mindent. Úgy érezte, az egész világgal meg kell küzdenie, hogy a számításait keresztül ne húzzák. Küzdött azokkal, akik engedély nélkül a világába léptek. (...) Úgy érezte, egész élete csak küzdelem és küzdelem és küzdelem. És most itt ül, és még a saját érzelmeivel is meg kell küzdenie. Úgy érezte magát, mintha száz meneten lenne túl, mintha ellenfelei minden ütése, rúgása célba ért volna. Elfáradt. Az izmai fájtak, a védekezése szétesett, a sebei pedig nem gyógyulnak már olyan gyorsan. Cecelia Ahern