Piros és hófehér vértüek A régi-régi dámák, Kik bomoltak s kikért bomoltam. S vén szivem most sírva játssza el A szív örök komédiáját.

Kapcsolódó idézetek

1. Most már járom kálváriámat, Volt arcok utánam köszönnek S vén szívemre, míg botorkálok, Kegyetlenül, gúnyosan jönnek Új szerelmek s még fájóbb könnyek. Ady Endre
2. Mindig a szívünk az áruló, az késztet sírásra, az temetteti el velünk barátainkat, mikor pedig jobb lenne továbbmenetelnünk. A szívünk miatt émelygünk éjszaka, és gyûlöljük azt, ki épp vagyunk. A szívünk énekli a régi dalokat, az hozza vissza a meleg napok emlékét. Jeanette Winterson
3. Tudom, dobban még a szíve Tudom, meghaltam már rég De ha kínom megélné Bizony rögtön elhinné Bár rég nem élek már Azt, hogy el nem sírtam minden könnyem még.
4. Türelmetlen ver a szivünk strázsát, mint az őr ha tudja már váltását. Idegesen nyitunk száz fiókot. Bucsuizzel izgatnak a csókok. Öreg öröm, nem tud vigasztalni: óh jaj, meg kell halni, meg kell halni! Babits Mihály
5. Maradjon szent talánynak Õ, Maradjon mindig újnak. Véres szivemre szomorún A könnyek hullnak, hullnak. Ady Endre
6. A sírás és a nevetés összemossa a korokat, egy fiatal nő éppen úgy zokog, mint egy idősebb, éppen csak a nagyon öregeket és a csecsemőket lehet elkülöníteni. Tóth Krisztina
7. Az öreg ember mindig sóhajt és nyög. Olykor valóban megerőlteti magát, vagy fáj neki valami, de általában inkább csak megszokásból.
8. Sírjatok, szeretők: sír a Szerelem! S tudjátok, miért? Mert hallgatnia kell, hogy mindenünnen lányok jaja kel s csurran szemükből fényes gyötrelem. Dante Alighieri
9. És sokszor átkarollak csendesen, Szivdobbanásaid busan lesem És mig a tündérek körüldalolnak, Én megsiratlak, mint egy rég-halottat. Kosztolányi Dezső
10. A síró s hencegő érzésből, tépett szívem, Az "örök" szerelemből, lásd, ez a rongy maradt, E kéjes mozdulat, mellyel a poharat, Az édes poharat bús számhoz közelítem. Tóth Árpád