Türelmetlen ver a szivünk strázsát, mint az őr ha tudja már váltását. Idegesen nyitunk száz fiókot. Bucsuizzel izgatnak a csókok. Öreg öröm, nem tud vigasztalni: óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

Kapcsolódó idézetek

1. Nyugodalomra megyek, már itt van, kedves, az órám; El kell hát válnunk haj! nem akarva is el. Mig kiadom lelkem, tartóztasd könnyeid; ekkép Meghalnom nem lessz kétszeri kínos okom. Vitkovics Mihály
2. Fogy az idő, bezár egy ajtó -, titok a vér, a könny, a jajszó... Ölel a bûn, a csókja fullaszt, legyen erőd, vagy el sem bújhatsz már. Zséda
3. Nehéz a szivem, hiszen bút fogan: örömöm tán a büntetések hozzák, hogy sírva nézem majd ha boldogan sétálsz azzal, ki méltóbb lesz tehozzád. József Attila
4. Szívjuk a füstöt kegyetlenül, és csak úgy sistereg a jövő szavainkban, izzó tekintetünkben. Mind így kezdjük, nem? S csak aztán lesz belőlünk nyugdíjas főkönyvelő vagy unott árufeltöltő. Lackfi János
5. Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze nélkül? Jobb meghalni, ha már nem melegíti szivem titkos boldogság, mézédes csókcsere, nászágy!
6. Búcsú! dadog e szó az ajkon, könnyben ázva, s kegyetlen félbevág szerelmet, örömöt, benne szívig hasít üdvünknek távozása, szó, mit el nem takar, csak ami már örök. Alphonse de Lamartine
7. Ó, a szív még a halál kapujában is gyötör bennünket, mintha adósunk volna a szenvedély utolsó részletével, és nyomasztó súlyával ránk nehezedik, mikor pedig már úgyis összeroskadunk. Francois Mauriac
8. Be búsak vagyunk, be nagyok, Csókokban élő csóktalanok, A Végtelent hogy szeretjük: Sírunk, csókolunk s újra kezdjük. Ady Endre
9. Mint kehely szélén zengő aranycsöppek: Az örömital benned muzsikál, Túláradna, de nincs merre-hova, Leperegne, de csak habozva áll. Raksz vértet, páncélt a szíved fölé, De ver a szíved vért, páncél alatt - Ujjongva szólnál: most boldog vagyok! - És összeszorítod a fogadat! Reményik Sándor
10. Az eszem azt súgja, mit súgja, őrjöngve követeli: - Menekülj, mert pórul jársz megint! De a szívem! A szívem, az hajthatatlan.