Pontosan olyan vagy, mint álmomban, csak eltakar a ruhád, és nem szeretsz többé, nem hullik többé, ahogy régen, percre perc, mint a porcukor, én mégis érzem az időn a karamellillatot.

Kapcsolódó idézetek

1. Pont olyan vagy, amilyennek megálmodtalak. Nem vagy szép, nem a szó szoros értelmében szép. A lelked az, fájdalmasan. Rakovszky Zsuzsa
2. Nekem ez az egy életem van, ami majd úgy múlik el, mint az édes karamell, hogy minden cseppje más, szerelem, csalódás. És az benne a jó, hogy pont nekem való. Ez az egyetlenegy érv, amiért meghalnék! A karamell édes íze, mint az élet, meg a szíve, és addig meleg a vérem, amíg mind a kettőt érzem. Road
3. Most kihûlt ágyamban üres helyed lett a magány, Illatod idővel odaképzelem, amikor fáj a múlt, Ami nem változik, bárhogy is alakult. Legyen ez sorstörténet, vagy életút. Ha mással látlak, már vissza nem nézek, Mialatt könnyeket takarok, mik a lelkemben égnek. Punnany Massif
4. Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek Rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Kovács Ákos
5. Majdnem olyan vagy, mint voltál huszonöt évesen, amikor beléd szerettem, csak egy kicsit különbözöl, mert ugye az éveket nem lehet visszafogyasztani, azt a sok-sok időt, ami összevissza tördelte az idegrendszert s az arcbőrt. Háy János
6. Nézlek a vágyaktól kimerülten, cinkosan bólint felém a pálma. Éjfél is elmúlt. Csak ábrándozom. Már lassan somfordál be a hajnal. A kávé keserû illata körbejár, s én még egy csókot adok a szádra. Köszönöm Neked ezt az éjszakát, Te szép, Te jó, Te minden, Te drága.
7. Ahogy adod: a hozzámsimulásod, lendületeid, habozásaid, ahogy magad a bőröm alá ásod, ahogy a karod húz és eltaszít, ahogy olvadsz és oldasz az öledben: ez már te vagy. És csak te. Csak mi ketten.
8. Rólad álmodom. (...) Minden nap kísértesz. Az illatod, a hangod, a szemed, az ajkad. J. R. Ward
9. Nem csak arról szólt az egész, hogy majdnem elvesztettem (...), és a közelemben akartam tartani. Nem csak a vágyról. Hanem arról, hogy úgy aludtam el, hogy (...) mellkasa a hátamhoz simult, és éreztem, ahogy a szívverése az én szívem ütemére lassult. Arról, hogy felnőttem, és rájöttem, hogy az ölelő karja, az illata, amikor alszik, a szuszogása maga az otthon, és minden, amit csak egy nap végén kívánhatok. Maggie Stiefvater
10. Testedben fürdök meg, érzem illatod, Átölel a hajnal, újra boldog vagyok. Senki nem tudhatja meg, hogy itt voltál, Csak én álmodok, én álmodok. Edda