Rabreflex, a fogság tünete, hogy az ember eldugdos egy-egy darabka kenyeret. Amikor a rab kitapintja zsebében a kemény kenyérhéjat, úgy érzi, még van, ami az élethez köti őt, ahogy a civilizált világban szerencsepénzt hordunk magunknál, nehogy valaha is nincstelenné váljunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Ami földi, terhemre van. Végtelenül terhemre. Semmi sem kínoz jobban, mint testi szükségletem: a meleg szoba, a ruha, az étel, főként az étel, az éhség. Nehéz rabság. A test rabjának lenni. Hamvas Béla
2. A világ tömlöcébe zárt rabok vagyunk, akiknek ajtaját néha megnyitja egy irgalmas kéz, és benyújtja rajta azt a kelyhet, melyet, ha kiiszunk, a tudatunk eltompul, és megérezzük azt a boldogságot, amit talán csak az állat érez teljesen. Erdős Renée
3. A rab ember mindig eszményíti a rabságát. Borisz Leonyidovics Paszternak
4. A függőség rabság, lefogja az ember karját, láncra veri a lábát, beköti a szemét. Akkor jön a harc a szabadságért: és a szabadság ezúttal a megszabadulás a függés kötelékeitől. Lángh Júlia
5. A rabság így mûködik. Az ember nem megtörik, csak elfárad és belefásul az egészbe, aztán inkább hagyja, hadd cibálják. Idővel majd csak véget ér az egész valahogy.
6. Számtalanféle rabságot erőltetünk magunkra: a kapcsolatok, a hiedelmek, a vallás - ez mind-mind börtön. Meghittséget érzel, mert odabent nem fúj viharos szél. Védettnek érzed magad, bár a védelem hamis, mert eljön a halál, és magával ránt a túlvilágra. Osho
7. Az élet - még az elkerülhetetlen traumájával, fájdalmával, gyászával és szenvedésével és a halállal együtt is - ajándék. Ajándék, amit elszabotálunk, amikor börtönbe zárjuk magunkat: a büntetéstől, a kudarctól és az elhagyatástól való félelmünk; a szégyen és a vád; a felsőbbrendûség és az alacsonyabb rendûség; a hatalom és az irányítás iránti szükség börtönébe. Ha meg akarjuk ünnepelni az élet ajándékát, akkor bármi történik, mindenben meg kell találnunk az ajándékot, még abban is, ami nehéz, amiről azt sem tudjuk, hogyan éljük túl. Edith Eger
8. A rácsok mögött az élet egyik szomorú igazsága, hogy a félelem, a szenvedés és a közvetlen létszükségletek elvonják a figyelmet az ember valódi életéről. Emiatt nehéz sok rabnak visszatérni a valóságba. Piper Kerman
9. A jövő az, ami kikerülhetetlenül halad felénk. Aki megpróbálja megragadni a jövőt, fogságba kerül. A jövő rabláncra fûz bennünket. Bert Hellinger
10. A féltékenység mélyén mindig kisebbrendûségi érzés húzódik meg: másokkal összehasonlítva csak alulmaradhatok. "Nem lehet semmiféle örömöd rajtam kívül!" - ezt próbálja rákényszeríteni a másikra. Akit pedig rabságban tartanak, azt folyamatosan megalázzák. Popper Péter