Rájöttem, hogy elvesztettem a lelkemet, és hogy a lélektelenség gyönyöre pont abban rejlik, hogy már nem érdekel, volt-e egyáltalán.

Kapcsolódó idézetek

1. Elvitte a lelkemet, és én többé nem tudom, hogy éljek lélek nélkül. On Sai
2. Lelkem elröppen a Végtelenbe, tovább nem vágyom arra az egyre, a Végtelenbe. József Attila
3. Én már nem hiszek a magam csalhatatlanságában. Ezért vagyok én elveszett ember. Arthur Koestler
4. Rájöttem, hogy semmi másnak nincs értelme az életben, mint hogy veled legyek, hogy figyeljelek, és várjam, miféle tökéletes őrültséget csinálsz legközelebb. Pelham Grenville Wodehouse
5. Elfáradtam. A léleknek lennének még céljai, de a test már végképp erőtlen. Szilvási Lajos
6. Üresség. Határtalan üresség telepedett a lelkére. Már nem álmodott. Nem volt miért álmodnia. Gaál Viktor
7. Elhagyott engem. Megölte magában a múltat, és új életet kezdett. (...) Elment, és elvitte magával a lelkemet. Mindössze fájó ürességet hagyott bennem.
8. Attól találtam rá magamra, hogy előbb elvesztettem magam.
9. Nem versenyzek senkivel. Teljesen elvesztettem az érdeklődésemet a versengés és a győzelem iránt. Ha nem vagyok az első, verseny nélkül, küzdelem nélkül, akkor nem érdekel. Ara Rauch
10. Azt hittem, szerelmes lettem. Pedig nem szerelem volt az, hanem kétségbeesés. Élő testet akartam. Szabó T. Anna