Régen, nagyapáink, dédanyáink idejében akár tetszett, akár nem, ki-ki elfogadta a saját életkorát, s mindazt, ami belőle következik.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenhez idő kell. (...) És ez az, amit a maga generációja olyan nehezen fogad el. Mind úgy nőttek fel, hogy elvárják, a dolgok azonnal a maguk kedve szerint alakuljanak. Elvárják, hogy az életük olyan legyen, amilyennek elképzelték. (...) De ehhez idő kell. Jojo Moyes
2. Bárhol kinézünk az utcára, az emberek különböző korúak, sőt tulajdonképpen egy emberen belül is ezt tapasztalhatjuk, hogy mire megkérdezzük, hogy milyen korú, addigra ő már egy kicsit idősebb, mire válaszol. Laár András
3. Amíg ifjak vagyunk még, a világ véleménye szerint élünk, és fontosabb számunkra a másokkal, mint saját magunkkal való jó viszony. De mihelyt az öregkort elértük, már jóval kevésbé látjuk érdekesnek az idegent, és semmi sem foglalkoztat annyira, mint épp saját magunk, akit nélkülözni kell már nemsokára.
4. Mindannyian tudjuk, hogy idővel öreggé és rondává válunk - és azt is, hogy ennek a sorsnak nem szükséges elragadnia tőlünk a szeretetet, hanem ehelyett idős korunkban több szeretetet adhatunk és kaphatunk, mint fiatal éveinkben, ha erénnyel, együttérzéssel és nagylelkûséggel élünk. Stefan Molyneux
5. A hölgyek nem igen szeretik, ha az em­ber életkorukra emlékezteti őket. Egy nagy­anyának azonban nincsen oka éveinek számát eltitkolnia, sőt büszkélkedhetik vele, akár csak gyermekeinek és unokáinak szép számával.
6. Az előrehaladott életkor önmagában egyáltalán nem jelent törvényszerûen mindenkinél bölcsességet. Mindannyian találkoztunk már rendkívül konok, önfejû és ostoba öregemberekkel. És többnyire éppen ők azok, akik az életkorukra hivatkozva követelőznek. Tóth Gábor Ákos
7. Bármilyen fogyatékaink legyenek is, az öregkor félresöpri őket, elég alaposan. Ilyenkorra mindenkinek az arca elszenvedett valamit, nem csak a miénk.
8. Mind szembesülünk a korlátainkkal, van, aki elfogadja, van, aki nem. Sosincs késő felnőni.
9. Fiatalnak lenni nem olyan jó dolog. Az a bizonytalanság kora, nem csak anyagilag. Még nem tudom, ki vagyok, jó vagyok-e, elég szép, elég okos vagyok-e, elfogad-e anyám, apám, szerelmem, tanárom, főnököm. Ahogyan az ember idősödik, ezek azért eldőlnek. Némelyikre az a válasz, hogy nem, de még az is jobb, mint a bizonytalanság. Ezért gondolom, hogy amikor valaki a hatvanadik életévét elérte, és ezeket a kérdéseket nem tudta tisztázni, valamit elrontott. Vámos Miklós
10. Talán együtt jár az öregedéssel, hogy az ember sajnálja a régmúlt dolgokat. Míg fiatal, változásokat kezdeményez, aztán mikor megöregszik, sajnálja, amiért a változások bekövetkeztek. Wilbur Smith