Régóta nem jutott el a szívemig senki, Olyan elveszettnek éreztem magam. Régóta nem varázsolt el igazán semmi, Néha minden egyes percet átkoztam. De amikor jöttél, lágyan átöleltél, És valahogy mindent olyan egyszerûvé tettél.

Kapcsolódó idézetek

1. Annyira eggyé lettél az életemmel, hogy teljesen tehetetlen, tanácstalan, béna volnék Nélküled. Mindennek Te adsz értelmet és jelentőséget. Olykor végiggondolni sem merem, mennyire szeretlek. Szabó Magda
2. Annyira féltem, hogy az érintései csak tovább mélyítik a sebeimet. De amikor vele voltam, a fájdalom egy csapásra elmúlt. Mintha csak gyengéden átölelt volna a szívével. Vele boldognak éreztem magam.
3. - Szinte alig ismerlek, mégis mintha egész életemben itt lettél volna. Mégis miért van az, hogyha valami bánt, azt szeretném, ha te vigasztalnál meg? (...) Miért van az, hogy ilyenkor szeretnélek átölelni téged? Miért vonzódom hozzád? Legalább mondd, hogy te nem. Mondd, hogy te nem érzel ilyet, kérlek. - Én nem. Nekem te ennél sokkal többet jelentesz.
4. Olyan távolinak tûntél, pedig itt voltál a közelemben! Hiába éreztetted velem, hogy élek, attól tartok, valami meghalt. Én tényleg próbáltam rájönni, bárcsak megértettem volna, Mi történt a szerelmünkkel? Régen olyan jól mûködött. Abba
5. Csoda veled minden, csoda veled minden perc. Kínoz a hiányod, amikor nem rám figyelsz. Öleléseinkben is túl nagy a távolság, lelkedet a lelkemmel szorosan átfonnám. Caramel
6. Mintha elvesztettem volna a szívem, mintha üres lennék belül. Mintha mindent, ami bennem volt, itt hagytam volna nálad. Stephenie Meyer
7. Az ember megrészegedik, ha szívébe költözik az ég. Amíg távol voltál, haldokoltam. Te adtad vissza tûnő életemet. Azt éreztem, valami belém hasított, oszlik a homály, és izzón, lázasan árad vissza belém a gyönyörû élet. Milyen furcsa élet, amit te adtál vissza. Olyan mennyei, hogy szinte fáj. Mintha nőne a lelkem, s nem találná helyét a testemben. Angyali érzés ez, a beteljesedés érzése, fejembe száll és elszédít. Mintha szárnyak verdesnének a szívem helyén. Victor Hugo
8. Mintha megnyitottál volna bennem valamit. Te vagy maga az ártatlanság. Törékeny, tele érzelmekkel. Mint akit még sose ért el a szerelem.
9. Nem hiszem, hogy valaha értett volna engem ennyire valaki. Vagy téged. Hogy legszívesebben átöleltél volna, minden alkalommal, mikor szándékosan kitaláltam, mire gondolsz. Fél hét óta ismerlek. De már előtte is szerettelek. Albert Tímea
10. Nem voltak kérdések, nem volt holnap. Csak mi ketten léteztünk. Hálás voltam a sorsnak, hogy rád találtam. Olyan ösztönösen, olyan tisztán szerettelek. Aztán mégis el kellett, hogy veszítselek. Iszonyatosan fáj a hiányod. Bármi, amit nélküled teszek, csak pótcselekvés, hogy elteljen az idő. Már soha többé nem fogok tudni úgy mosolyogni, mint ahogy rád.