Remélem eljön az a nap, amikor hazatalálsz, Együtt a nagyvilágban, üzenem egy dallamon át, A szemed elmesélte nekem azt, hogy te vagy a lány, Amikor rád gondolok, mai napig a szívem fáj.

Kapcsolódó idézetek

1. Kérlek, ne sírj, ha valami bánt, Hívj, egy szó, s dalom érted kiált. Rám találsz majd, tudom, eljön az a nap, Vágyom rád, oly messze vagy. Zanzibár
2. Remélem, jól vagy, remélem, minden rendben veled, S végre látsz, dalom felnyitotta szemed, S hogy van még hely neked is e világban, Haladsz a fény felé, a jó irányban.
3. Tudom azt, hogy neked néha fáj, Tudom azt, hogy valahol vársz még rám, Tudom azt, hogy nem mondtam mindent el, De nem veszíthetlek el.
4. Kislány, mindketten tudjuk, hogy a szívfájdalmak jönnek és mennek, és hogy milyen sebeket hagynak maguk után. Egyszer újra táncolni fogsz, és a fájdalom véget ér, időd sem lesz a gyászolásra. Kislány, mindketten sírunk, De a nap még mindig az égen van, és éppen feletted ragyog. Abba
5. Valahol egyszer, álomban talán, El nem sírt könnyeink taván, Véget ér majd bús emlékezet, Elfeledve a hosszú éveket. Közös világunknak halk dalán, Újra együtt, énekink szaván, Sorolván sorsot, életet, Mindent, mit mondanék neked. Dalriada
6. Ha rám gondoltok, köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyetek. Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, Emlékem így áldás rajtatok.
7. Minden egyes könnycseppedben ott leszek még veled, És bár szomorú a dalom, mégis szívből küldöm neked, Hogy legyen valami, miben megőrizheted emlékemet, Még akkor is, ha már régen összetépted fényképemet.
8. Tudom, mi bántja a szívedet, Add nekem most a könnyedet, Az álom lassan véget ér, A remény mindig megmarad, A lelkedben él, S mi emlékszünk majd rád, Ne félj!
9. Szívemben a dal megmarad nekem, újra átélem örök hangjait, s ha szól az ének, álmodom a világot veled. Edda
10. Gondolj rám a távolban, Amikor jó dolgod van; Én megosztom örömed, Együtt örülök veled. Jussak majd én eszedbe: Én fájdalmad átveszem, El is vinném teljesen! Joseph Christian Freiherr von Zedlitz