Rendes körülmények között mindnyájan tudjuk, vagy legalább érezzük, hogy nincs olyan szerelem, melyet ne lehetne még tökéletesebbé tenni. Mégis belenyugszunk, több vagy kevesebb béketûréssel, hogy a mi szerelmünk maradjon középszerû.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem nem mindig könnyû. Igazából többnyire tenni kell érte. Ha megvan az összhang, annál nincs jobb, de ha nincs meg, annál nincs rosszabb.
2. Ellentétben a közfelfogással, a szerelem nem olyasvalami, amibe tehetetlenül "beleesünk". Nem "ránk szakad". (...) Mindig van egy semleges pont, ahol az ember engedélyt ad magának arra, hogy szeressen vagy ne szeressen. (...) Ez a pillanat, amikor még dönthetünk. Müller Péter
3. Mindenkinél van jobb, ez a világ rendje. A szerelemben nem az a lényeg, hogy tökéletes legyél, hanem az, hogy számára te legyél a tökéletes.
4. A szerelmet nem lehet erőltetni (...). Az vagy megvan, vagy nincs. Ha nincs, akkor tudni kell beismerni. Ha megvan, akkor mindent meg kell tennünk, hogy megvédjük a szeretteinket. Richelle Mead
5. A valóságban semmilyen élet nem lehet tökéletes. De arra is rájöttem, hogy van valami, ami a dolgok tökéletlenségét tompítja, valami, ami az életet közel tökéletessé teheti. Ez a szerelem.
6. Nincs okunk azt hinni, hogy valaha megszûnik a szerelmünk. Viszont minden okunk megvan azt hinni, hogy nem fog. Rainbow Rowell
7. Nem hiszem azt, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Könnyû úgy, hogy tudom, eleshetünk bármikor, de szeretünk annyira, hogy ne hagyjuk kárba veszni azt, amit eddig felépítettünk.
8. Hétköznapjaink a megszokott mederben folynak, nyugodt, mindennapos események töltik ki. Ezekben a szakaszokban élvezem a csendes, tiszta szerelmet, amely valójában számos téren felülmúlja a perzselő érzelmeket. Talán nem forrong a felszín, de a mélyben lévő hatalmas energia a biztosítéka, hogy szerelmünk sohasem fog kihûlni. James Dobson
9. A szerelem a legszebb, a legjobb, ami megtörténhet két ember között. A szerelem édes megbékélés, nyugalom és stabilitás.
10. Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót. Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe. Gary Chapman