Rengeteg embernek a barlangászás csak egy klausztrofóbiás rémálom - de ha a föld felett maradunk, sosem láthatjuk meg a lenyûgöző föld alatti másvilágot.

Kapcsolódó idézetek

1. - Vajon miért félnek ennyire az emberek? - Mert nem tudják, mi vár rájuk odaát... és ez nagyon félelmetes lehet. Képzeld csak el. Azt gondolják, hogy meghalnak, és attól kezdve nem léteznek többé. A. O. Esther
2. Akik a barlangban rabként élnek, azok nem látnak mást, mint az előttük falra vetülő árnyékokat, amelyet így valóságnak tartanak. Loretta Napoleoni
3. Van, aki élete során sosem emeli fel a tekintetét a földről. Mások repülésről álmodnak. Joanne Harris
4. Sok ember sokkal jobban megrémül az álmaitól, mint bármi mástól, amit éber állapotban tapasztal. Carl Sagan
5. Lenyûgözött a tehetetlenség, amit az ember oly gyakran érez, ha rémálmában hasztalan igyekszik menekülni a végveszélyből, mert földbe gyökerezik a lába. Mary Shelley
6. Mi is mind egy barlang mélyén élünk, a tudatlanság, az előítéletek láncaihoz kötözve, s gyenge érzékeink csupán árnyakat mutatnak nekünk. Ha megpróbálunk távolabbra látni, az csak összezavar bennünket: nem vagyunk hozzászokva. De megpróbálkozunk vele. Ez a tudomány. Carlo Rovelli
7. A megvalósuló álmok gyönyörûek, de ha az ember egy álomból képtelen felébredni, az rémálommá válhat. Stephanie Garber
8. A legtöbb ember nem elég bátor ahhoz, hogy titkok nélkül éljen. Mindenki álmodik olykor láthatatlanságról, de senki sem álmodik átlátszóságról. Fredrik Backman
9. A hegymászó csupán a testi épségét kockáztatja, és az erejét őrli fel. A barlangász ezzel szemben az idegeit tépázza, és ősi félelmekkel néz szembe. A bennünk élő primitív vadállat tele van ésszerûtlen és logikátlan, mélységes rettegéssel: fél a sötéttől. Fél attól, hogy alászálljon a föld mélyébe, amelyet mindig is gonosz erők lakhelyének tartott. Fél attól, hogy egyedül maradjon. Fél attól, hogy csapdába essen. Fél a víztől, mert az ősidőkben ebből az elemből emelkedett ki, hogy emberré váljon. Legősibb rémálmaiban sötétben zuhan alá, vagy ismeretlen útvesztőkben tévelyeg. És a barlangász, amilyen bolond, tudatosan választja magának ezeket a lidércnyomásos körülményeket. Ezért is eszelősebb a hegymászónál, mert amit minden pillanatban kockára vet, az nem más, mint az elméje épsége.
10. Az ember életét sokan érezték csak álomnak, és jártomban-keltemben bennem is mindig itt ez az érzés. Korlátokat látok, amelyek útját állják az ember tevékeny és kutató erőinek, látom, hogy minden igyekezetük célja csak szükségletek kielégítése, annak megint nincs más célja, mint a koldus lét meghosszabbítása, aztán azt látom, hogy a kutakodás bizonyos pontjait illető megnyugvás csak álmatag rezignáció, csak tarka alakokkal és sugárzó látványokkal pingáljuk tele a falakat, amelyek közt raboskodunk. Johann Wolfgang von Goethe