S azt hittem a szived megérti Amit hozzá szivem beszél. Míg egyszer aztán tavaszomra Pár szavadtól, rászállt a tél.

Kapcsolódó idézetek

1. Télbe fordult minden, majd a hó esővé vált A könny arcunkon mély árkokat vájt S a lány, kit szerettem, elfáradt mellettem Remélem nem túl késő még Adja az ég.
2. Pár szerelmi képzet is így ér néha véget: ő nem jön el, te várod, vagy eljön és megbánod. Mindaz, mi jó lehetne, úgyse lesz már benne, hát pár ostoba álmot a fának nekivágok, és leások mélyre, az érzet fenekére. Kitisztul a képlet: míg álmodoztam, tél lett.
3. Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven símogat, Mint márciusi szél a sírokat! Juhász Gyula
4. Jutok-e néha - mondd - eszedbe S nem fáj-e szíved kedvesem? Midőn a kósza esti szellő Füledbe suttogja nevem. Vay Sándor
5. Tavaszt ígértél, nem ezt ígérted. Tele van a szobád falevéllel. Söpröm az utcát, söpröm a neved, Szívem pereméről a hülye faleveleidet.
6. Sokszor az jár a fejemben, egyedül maradtam, Túléljük a telet és majd szeretünk tavasszal.
7. Miért jutsz eszembe minden tavaszon? Mit várok tőled? Mit tehetsz értem? Hisz nem is tudtad, észre se vetted, meg sem ijedtél, meg sem érezted, - vonatunk összeütközött. Szivem véresre szétzúzott játék, ott maradt halva a sinek között. Boncza Berta
8. Mióta eszemet tudom, mióta a földre kicsuktak, beszélő szívemben te beszélsz, megálló szívemben te hallgatsz. Bella István
9. Elképzeltem egy világot, melynek részese voltál, Aki benne vár engem, az nem te vagy most már. Neked adtam a szívem, de te eldobtál magadtól, Legbelül rég féltem minden egyes szavadtól.
10. Azt hittem, hogy a vers szívből jön, hogy a versnek hála hirtelen megért az is, akivel évek óta elbeszélünk egymás mellett. De csak pakolgatom a szavakat ide-oda, irtom a határozókat, jelzőket, három sorból kettőt csinálok, kettőből meg egyet, míg egy szavam sem marad.