Sajnos az élet nem olyan szép, hogy minden pillanatának felidézésére vágyakozz. Van, amit elfelednél; van, amit kiszíneznél; és van, amit örökre kiszerkesztenél a múltadból. És a hétköznapi ember memóriája könnyedén retusál szinte bármilyen eseményt, a megrendelő kívánsága szerint.

Kapcsolódó idézetek

1. Személyes történeteinknek mindnyájan megbízhatatlan elbeszélői vagyunk. Megszerkesztjük. Módosítjuk az igazságot. Önmagunknak egy kicsinosított változatát próbáljuk mutatni a világ felé, akár egy randevúpartnernek, egy főnöknek vagy a gyerekeinknek akarunk imponálni. Retusálunk és fényezünk. Felhasználjuk, ma jobban, mint valaha, a közösségi oldalak hatalmát, hogy egy kiállításra alkalmas képet alkossunk az életünkről. Kiválasztjuk a fényképeket, amelyeket a "barátaink" látni fognak, teremtünk magunknak egy világot, és a saját szûrőinken keresztül mutatjuk be. És tökéletesnek, boldognak, áldottnak tüntethetjük fel magunkat azok előtt, akik kívülről tekintenek ránk. De mindnyájan tudjuk, hogy senkinek sem tökéletes az élete. Kaira Rouda
2. A múlt - a közhiedelemmel ellentétben - egyszerû: az emlékeket szûrjük, alakítjuk, történetté változtatjuk. A történetek meg épp olyanok, amilyennek csináljuk őket; mondatok: itt írom, kihúzok, hozzáírok, úgy, ahogy én akarom. A részletek eltûnnek, kihullanak vagy lesüllyednek az emlékezetbe, jobb esetben betokosodnak és néha-néha feltörnek váratlan zavart okozva; rosszabb esetben dolgozik és megváltoztatják a lélek kötéseit, szorongássá alakítva a jövőtől való aggódás kapcsolásait. Braun Róbert
3. Néha túloznunk kell a saját memóriákban, hogy tényleg maradandó emlék legyen. Az emlékezet ezért néha olyan, mint egy hollywoodi filmben a technicolor: mindent széppé varázsol.
4. A múlt eseményei az emlékeinkben továbbélnek. Némelyikük olyan fájdalmas, hogy nem akarjuk újra átélni őket. Az emlékeinkre viszont ajándékként is tekinthetünk. Olyasmi, melyet felbonthatunk újra és újra, hogy felidézzük a boldog pillanatainkat. És olykor, az adott pillanatban emlékké alakulhat egy esemény, mert olyan igaz, oly tiszta és jelentős, hogy örökké az emlékezetedbe szeretnéd zárni.
5. Történnek dolgok az ember életében, melyekre jobb volna nem emlékezni. Jobb volna, de emlékezni kell. Emlékezni azért, hogy soha ne történhessen még egyszer, és emlékezni, hogy megtörténhetett.
6. Az emberek sosem olyanok, mint amilyennek emlékszünk rájuk. Ha csinosnak, kedvesnek akarjuk megőrizni őket, képzeletünkben felnagyítjuk ezeket a tulajdonságaikat. Az évek múlásával egyre inkább olyanná alakítjuk az emléküket, amilyennek látni szeretnénk őket. Agatha Christie
7. Bár nem szokott hosszasan elmerengeni (...) a régi emlékeken, de nem is hessegette el őket, ha eszébe jutottak. Éppen olyan nehéz lenne kitörölnie az életéből ezt a fejezetet, mint megváltoztatni a születési dátumát. Néha azonban azt kívánta, bárcsak visszamehetne az időben, hogy kitöröljön minden szomorúságot, de sejtette, ha ezt megtehetné, az örömteli emlékek is eltûnnének. Abba pedig bele sem akart gondolni. Nicholas Sparks
8. A múltat nem lehet kiradírozni. El lehet rejteni, szép simára csiszolni, fényezni, de az ember akkor is tudja, hogy mi van a felszín alatt. Jodi Lynn Picoult
9. A hivatalos fényképekről kiretusálni, a családi albumokban a tisztogatások során kirostált rokonok arcát tintával átmázolni viszonylag könnyû, de kitörölni ezeket a nem létező lényeket az emlékezetből, valami egészen más. Ki mondja meg, hogy biztonságos magányban, lehunyt szemhéj mögött a múltnak melyik változatát őrzik meg az emberek?
10. A múltad olyan, mint egy tetoválás: ha akarod, eltüntetheted, de azzal együtt teljes a történeted.