Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Sasok az évek, fecskék az örömök. Nyugtalan, szerelmes tölgyerdők fölött. Örökké sajognak, de egyik sem örök.

Jónás Tamás
🎖️ Katonatiszt 🗳️ Demokrácia
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Télben megy tőlünk a fecske, tavaszra meg eljön; Igy a csalfa barát boldog időnkbe` keres. Vitkovics Mihály
  2. Kétágú szilvafa: Filemon és Baucisz Végtelen találkozás. Te, meg én: ágak felelnek, ölelnek, szeretnek. Szeretlek.
  3. A sas útja a levegőben, a kígyó útja a sziklák között, a szerelem útja a szívekben kiismerhetetlen. Berkesi András
  4. Egyes fák virágzanak, mások meghalnak. Egyes szarvasmarhák erőssé nőnek, másokat elvisznek a farkasok. Egyes férfiak elég gazdagnak és elég butának születnek ahhoz, hogy élvezzék az életüket. Semmi sem igazságos.
  5. A szerelemben nincsenek évek, A szerelemben csak csókok vannak. A szerelemben jaj a fösvénynek! A szerelemben csak azok élnek, Kik szerelemből mindent odadnak. Gyóni Géza
  6. A földön semmi nem örök... A fákon árnyak nőnek este, A félhomály is nyöszörög. József Attila
  7. Hiába virrad és hiába őszül, Örök a csömör itt s a vágy, Örök az utált s kívánt szerelem.
  8. Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak; adott és kapott ajándékot itt nem lehet megkülönböztetni, sem adományt és zsákmányt. Sebezve sebesülnek és sebesülve sebeznek. Egymás iránti féktelen szomjukban tulajdonképpen vágytalanok: hiszen karjukban tartják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik. Dulakodnak, sírnak, haragusznak: de dulakodásuk ölelés, könnyük ékesség, haragjuk szerelem. Weöres Sándor
  9. Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok. Bella István
  10. Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt; Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik. Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél, Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél, Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény, Szétpattanó habocska a csendes tó szinén.
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat