Sejtenként múlik ki belőlem az élet nézem és integetek múló árnyképemnek amikor megjelensz egyetlen igazság elég hogy kiváljon az árny és újra életre keljek én.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyre világosabban látom és tudom, hogyan készített fel az életem minden egyes nagy törése, szenvedése, hogy be tudjam tölteni a célomat. Ha kitértem, el kellett buknom. Miközben sirattam azt, ami elveszett, jött az új. Követhetem az egyes állomásokat és kereszteződéseket. Idáig jutottam a keresésben és megértésben. És ha az életedet átnézted és megértetted - legalábbis azt hiszed - akkor el tudod engedni. A múltat - és a jelent.
2. Oly észrevétlen sötétedik bennem, hogy úgysem látszik, ha még itt talál s angyalkezekkel segít továbbmennem (nem látom már:) egy élet vagy halál... Lászlóffy Aladár
3. Nem adom fel, mindig csak előre tartok, Az árny és a fény vív bennünk örökös harcot. Üldöz szüntelen ez a kettős élet, Most kell döntenem, hogyan élek. Caramel
4. A szürkületet lassan felváltja a napfény, és ezzel együtt mintha én is megvilágosodnék: hiába a képzelet világa, hiába a legszínesebb víziók, csupán egyetlen világ, s benne egyetlen élet létezik. A többi csak fantomkép, bármennyire és élethûnek tûnik és bármennyire is próbálunk meg ragaszkodni hozzá. Richard Russo
5. A képeidet már széjjeltéptem régen, De ha lehunyom a szemem, én látom magam előtt, Minden mozdulatod minden emlékem, Én felejtenék, hát adj hozzá erőt! Tankcsapda
6. Csak egyszer élsz, és ahogy én élek, úgy egyszer is elég. Frank Sinatra
7. Néha éles fényben meglátom magam a tükörben, és arra gondolok, hogy a bőröm alatt a csontjaim biztosan zokon vették, hogy milyen buzgón igyekszem elrejteni őket. Csak arra várnak, hogy végre ők is napvilágra kerüljenek. Katarina Mazetti
8. Minden kis esemény, amint múlttá lesz, elveszti konkrét jellegét, és árnyképpé változik. Az elbeszélés emlék, vagyis rövid összefoglalás, egyszerûsítés, absztrahálás. Az élet igazi arca, az élet prózájának igazi arca csak a jelenben lelhető fel. Milan Kundera
9. Megújul a vágy, mint az újhold, - jön és elmúlik... Meghal jelenem és siratom, de vágyva várom, ami reá következik. Örülök a fejlődésnek: vagyis sürgetem jelenem halálát. S ez a bonyolult összevisszaság néha olyannyira átlátszó és egyszerû rendszerré világosodik nekem, hogy szinte gyönyörködöm a konstrukció tisztaságában. Füst Milán
10. Ott van az a sok árnyék, különbség, kivétel. Mintha egy széttöredező világba születtem volna újjá, amely tüstént megváltoztatja a kérdéseit, mihelyt azt hiszem, hogy megtaláltam rájuk a válaszokat.