Néha éles fényben meglátom magam a tükörben, és arra gondolok, hogy a bőröm alatt a csontjaim biztosan zokon vették, hogy milyen buzgón igyekszem elrejteni őket. Csak arra várnak, hogy végre ők is napvilágra kerüljenek.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretnélek kibontani a hús ruhájából egészen s meglesni, uj gyönyörüségben, milyenek tested csontjai. Szabó Lőrinc
2. Látom a nappalt, ahogy létezel, Idegen szemek kívánnak, érintenek. Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam, Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem. Edda
3. Meg kell próbálnom úgy viselkedni, mintha normális és rendes volnék, de ez, amit ők csinálnak, nekem soha nem fog menni. Bebújik a bőröm alá, és lassan szétterjed bennem a felismerés. Túl késő. Marie Aubert
4. Néha úgy gondolom, a bennem feszülő magányosság egyszer kirobban a bőrömön át, és néha nem vagyok benne biztos, hogy a hisztériás sírás, sikítás vagy nevetés bármit is megoldana. Néha olyan nagyon vágyom arra, hogy megérintsek valakit vagy megérintsenek, hogy érezzék, hogy szinte biztos vagyok abban, leesem valami szikláról egy alternatív univerzumban, ahol soha, senki nem fog megtalálni.
5. Egyfolytában azon gondolkozok, hogy ha kicipzárazhatnám a bőrömet, és kiléphetnék ebből a testből, akkor láthatnám, ki vagyok valójában.
6. Nap napra, évre év, csonton hús, bőr, izom, vér A vén test férgek szánalmas tanyája végül De amíg reggel nem a végre ébred, bízik, remél, vár, És a végén a régi romjain egy új világ épül fel. Tankcsapda
7. Sokszor belenézünk a tükörbe, oké, rendben, és már szaladunk is tovább. Ritka az a pillanat, amikor tényleg magunkat látjuk. Könnyen eltûnik a lényeg. Én ezt nem szeretném. Én nem ezt szeretném. Arra törekszem, hogy megfeleljek magamnak. Annak, aki valójában vagyok. Pál Dénes
8. Sejtenként múlik ki belőlem az élet nézem és integetek múló árnyképemnek amikor megjelensz egyetlen igazság elég hogy kiváljon az árny és újra életre keljek én. Tisza Kata
9. Elmesélhetném, hogy mennyit erőlködtem, Hogy ne csak a rossz oldalam lássam a tükörben, Mikor csak azt kaptam, hogy én miben hibáztam; Ha szembejöttek velem, én inkább félreálltam. Soulwave
10. Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor, Hogy sírnak a szobámban nesztelen sötétedő, sejtelmes alkonyokkor bús lelküket kitárják meztelen. Babits Mihály