Ugrás a tartalomra
Sétálj ki a szabadba egy felhőtlen éjszakán, és nézz föl a magasba. Egy őrült sebességgel önmaga körül forgó bolygón élsz, a semmi közepén. Bár alig néhány ezer csillagot láthatsz csak az égen, csak a mi Tejútrendszerünkben több száz milliárd van belőlük. Egyes becslések szerint a spirális galaxisban található égitestek száma az egytrilliót is meghaladja, és még az a galaxis is mindössze egyetlen csillagnak tûnne, ha egyáltalán képesek lennénk elég messziről szemlélni. Te pedig egy porszemen utazol, ami az egyik ilyen csillag körül kering. Innen nézve is fontos, hogy mit gondolnak az emberek az öltözködésedről vagy az autódról? Tényleg röstelkedned kell, csak mert elfelejted valakinek a nevét? Hogyan hagyhatod, hogy ezek a semmiségek fájdalmat okozzanak?
Kapcsolódó idézetek
-
Egy galaxisban több milliárd csillagot találunk, és magában az univerzumban több milliárd galaxis létezik. Minden csillag igazából egy nap, és minden nap körül több bolygó is kering. Gondolj bele abba, hogy az életre alkalmas bolygókon milyen életformák jöhettek létre, ha nekünk, embereknek az elmúlt hat évezredben - ami mérhetetlenül kis idő - sikerült megteremteni a civilizációnkat. Egyszerûen kell, hogy legyenek olyan civilizációk, akik az ûrhajójukon képesek elérni a kozmosz legtávolabbi pontjait is, és ismerhetik a világegyetem minden titkát. Ha elfogadod egy olyan emberfeletti tudással rendelkező faj létezését, amelyik a galaxisokon keresztül telepatikusan tud kommunikálni egymással, és szabadon közlekedik az univerzumban, akkor közel kerülsz ahhoz a képhez, amit az emberek Istenről gondolnak.
Stanley Kubrick
-
Tudja, hogy 400 milliárd csillag van, egyedül a mi galaxisunkban? Ha minden millióból csak egynek lennének bolygói, közülük minden egymillióból csak egyen létezne élet és ezek közül minden egymillióból csak egyen volna értelmes élet, akkor is legalább milliónyi civilizáció létezne a világûrben.
-
Csillagok tengerében élünk. Az emberek a Földön túlra, a Tejútra tekintenek, és megfeledkeznek arról, hogy egy kis bolygón állnak. Ez a galaktika, ahol vagyunk, a mindenség jelentéktelen része.
-
Mindannyian a saját világunkban élünk. De ha fölnézel az égboltra, láthatod, ahogy a csillagok, ezek a kis külön világok, együtt csodálatos csillagképeket, naprendszereket, galaxisokat alkotnak.
Paulo Coelho
-
Ha annyit mondunk, hogy a sok milliárd látható csillag csak a Tejútrendszer egy részlete, és hogy további sok milliárd tejútrendszer van a sajátunkon túl, még nem sikerült megfelelően érzékeltetnünk a világegyetem méretét. Ahogy az emberi szemnek sem kellett megtanulnia a rádióhullámokat is érzékelni a túlélésünk érdekében, talán a tudatunk sem arra termett, hogy fel bírjuk fogni azokat a számokat, amelyekkel a csillagászok újabban foglalkoznak. Ahogy egyes kultúrák számfogalma kimerül az "egy, kettő, három, sok" sorozatban, jellemzően mindenki, ha egyáltalán belegondol az univerzum hatalmasságába, elintézi annyival, hogy "Föld, bolygók, Nap, messzi".
-
Nincs se jó, se rossz oka annak, hogy élünk vagy meghalunk. Szokj hozzá. Millió galaxis, százmillió csillag, és az egyiken egy kis folt, egy pillanatra. Ezek vagyunk mi. Elveszve az ûrben.
-
Mi nem nézünk. Mi nem látunk. Több millió kilométert vagyunk képesek utazni, keressük a még felfedezetlen területeket anélkül, hogy egyetlenegyszer is bepillantanánk a saját koponyánkba, holott minden bizonnyal van annyira idegen és csodás, mint az univerzum bármilyen fellelhető világa. Kíváncsiságunk és nyughatatlan újdonságigényünk kielégítésére bőven találnánk megvizsgálni valót, ha egyszerûen körbenéznénk a saját tízméteres körzetünkben. Ilyen lehet a talpunk alatt lévő járólapok egyedi hosszanti mintázata, a bőrünkön lévő összes baktériumnak életet adó kémiai szimfónia, annak a rejtélye, hogy képesek vagyunk önmagunkról gondolkozni. A csillagok odafent éppen olyan távoliak - és közeliek - , mint a világító korallférgek az ablakomon túl. Csak oda kell néznünk, hogy meglássuk a minden egyes atomba beépített szépséget.
Ken Liu
-
A csillagokat bámulom. Olyan rengetegen vannak. (...) Hiába ragyognak azonban annyira közel egymáshoz az apró fénypontok, pontosan tudom, hogy fényévekre vannak egymástól. (...) Olyan messze léteznek egymástól, hogy nem érezhetik a társaik melegét, pedig mindannyiukat lángoló anyag alkotta. Pontosan ez a csillagok titka (...). Végső soron egyedül vagyunk. Nem számít, hogy milyen közelinek tûnsz, senki más nem érinthet meg.
-
Ami a családomat illeti, akár halott is lehetnék. Ami a csillagokat illeti, akár ne is léteznék. Azok csak ragyognak és ragyognak, vég nélkül, vagy legalábbis a végítélet napjáig. És a bolygók szüntelenül haladnak tovább pályájukon, velem vagy nélkülem.
-
Tudjuk, hogy a legtöbb csillag körül vannak világok is, de azt nem tudjuk, van-e valamelyiken élet. Az biztos, hogy a mi világunkon van, de ebből még nem derül ki, hogy ez normális-e vagy sem. Lehet, hogy az élet valamilyen különleges dolog, ami csak egyszer fordult elő, és a másik világokon nincs senki, aki ezen gondolkodhatna.
Randall Munroe