Sohasem tudjuk, mikor távolodik el valaki az Istentől és mikor közeledik hozzá. A megfigyelhető események mögött láthatatlan fejlődés indulhat meg, melyről esetleg még az illetőnek sincs sejtelme.

Kapcsolódó idézetek

1. A dolgok minden tudatban más árnyékot és fényt vetnek, és soha nem lehet tudni, mikor mutatják meg új természetüket, váratlan kezdetüket vagy időleges kihunyásukat. Báthori Csaba
2. Az istenek sokszor mást tartogatnak számunkra, mint reméltük. Sosem jön el, amire várunk. Amit nem vártunk, bekövetkezik. Euripidész
3. Sosem tudhatjuk, mi lesz abból, ha megváltoznak a dolgok. És azt talán tudjuk, hogy mi lesz abból, ha semmi sem változik? Elias Canetti
4. A csillagok sosem hagyják el az embert, amit Istenről talán nem lehet elmondani. A csillagok mindig közel vannak, még ha a hétköznapokhoz láncolva nehezünkre esik is egy kalap alá venni a közelséget és a csillagokat. Jón Kalman Stefánsson
5. Nincs megrendítőbb, mint ha az ember meghajlik az ismeretlen alatt. Az események szenvedő részesei vagyunk. Az élet örökös történés; mi csak gyötrődünk alatta. Soha nem tudjuk, honnan csap le ránk hirtelen a véletlen. A katasztrófa és a boldogság úgy köszönt be hozzánk, majd tûnik el, mint a váratlan látogató. Victor Hugo
6. Nem tudjuk, nem tudhatjuk, mi jár mások fejében. Nem tudjuk, nem tudhatjuk, mi motiválja az embereket arra, amit tesznek. Soha, de soha nem tudhatjuk. Vagy legalábbis nem egészen. (...) Egyszerûen nem ismerhetünk meg igazán senkit.
7. Sosem tudhatjuk, hogy a legmélyebb fájdalmaink vagy megaláztatásaink kiknek segíthetnek. Hisz Isten útjai kifürkészhetetlenek, ezért ha valakit szívat, abban biztosak lehetünk, hogy jó okkal teszi.
8. A változásról sosem tudhatjuk előre, hogy jó vagy rossz. És nem is mindig az a lényeges, hogy maga a változás mit hoz el. A fontos az, hogy mi mivé válunk általa.
9. Szinte soha nem lehet előre megmondani, milyen út hová vezethet. Nagyon ritkán tudjuk előre eldönteni, hogy miből mi születhet meg. Robert Lawson
10. Azt mondogatjuk, hogy soha nem tudhatjuk, mikor jön el halálunk órája (...), csakhogy ezt a pillanatot homályos távolságban látjuk magunk előtt, eszünkbe sem jut, hogy bármiféle kapcsolata lehetne ezzel a nappal, ami elkezdődött. Marcel Proust