Sokak szerint szerelemből házasodni nem szabad, szinte magában hordozza a bukást. De miért? (...) Aki szerelemből házasodik, az sokszor egy illúzióba szeret bele. A boldogság illúziójába. Ha elmúlik az illúzió, elmúlik a szerelem is, éppen az, ami összetartott mindent. Nem azt mondom, hogy nem létezik szerelem és boldogság, csak azt, hogy ez önmagában még nem elegendő.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek, azt hiszem, ott rontják el, hogy akkor házasodnak össze, amikor még tombol a szerelem közöttük, és nem értik, hogy onnan miért vezet lefelé az út. Egy kapcsolat, házasság sok munkával, belefektetett energiával jár, nem mûködik magától. Azt hiszem, a szenvedély, a tûz szinten tartása fontos, és az, hogy a másik irányába még évek múltán is érdeklődő maradj.
2. Aki az igazi szerelmet, a valódi boldogságot keresi, az csakis a házas életben találhatja meg. Az ilyen mondások, hogy a házasság a szerelem temetője, hitvány hazugságok gyümölcse. A házasságban válik a szerelem magasztos, nemes érzéssé.
3. A házasság egy életre szól, és ezt jelenti az elkötelezettség. Jóban-rosszban és tudomásul véve, hogy a házasság nem mindig pezsgőről és rózsákról szól. Minden rossz elmúlik, a szerelem, az igaz szerelem azt jelenti, hogy túléljük a viharokat és erősebben kerülünk ki belőlük.
4. A szerelmes ember talán úgy érzi, személyes boldogságát keresi, de ez csak illúzió. Valójában a másik emberrel való összeolvadást keresi, és ha ez az összeolvadás a boldogság ellen hat, hát szinte bizonyosan az összeolvadást választja. David Brooks
5. A boldogság egy olyan spirituális áldás, melyet az ember nem szükségszerûen a házasságban talál meg. Kizárólag rajtunk múlik, hogy felismerjük és elfogadjuk-e ezt isteni ajándékként. Minden egyéb csak megalkuvó, gyakran keserû együttélés, mely annyira nyomasztó is lehet, hogy teljességgel kiirtja a szeretetet. Patricia Gucci
6. Maga azt hiszi, a szerelem álmatlanságból, szívdobogásból és remegésből áll? Hát nem. (...) Amikor a legnagyobb tömegben egyedül kezd lenni az ember, ha meg egyedül van, unja és utálja magát... és egyszerre maga mellett akar valakit, aki egészen az övé, úgy, mint a haja vagy a körme... Palotai Boris
7. Képtelenség igazán kiszeretni valakiből. (...) Azt hiszem, hogy ha szerelmes lesz az ember, igazán szerelmes, akkor az egy életre szól. Minden más csak élmény és illúzió.
8. Az ember hajlamos elhitetni magával, hogy éli az életét, hogy létének értelme van. E gondolattal nem is igen lehet vitába szállni, bár azt azért meg kell jegyeznem, hogy semmiféle valós alapja nincsen, puszta illúzió, ingovány. Amint az ember valamivel távolabbról szemléli a kérdést, univerzálisabban, úgymond, arra a következtetésre jut, hogy csupán kis részecskék vagyunk, női és férfi részecskék, melyek keringenek a társadalomban, aztán néha teljesen véletlenül összeütköznek, összeolvadnak, és ezt házasságnak nevezik, miközben a háttérben ugyanúgy megmarad az összes további variáció lehetősége. Bernlef
9. A szerelem tipikus esete a stressznek. Öl, butít, és nyomorba dönt. (...) Nem a nőkről van szó, a szerelemről. A szerelem eltávolítja az embert a társadalomtól. Keresi a magányt, a csöndet, álmodozó lesz, lazulnak a reflexei, ímmel-ámmal eszik, alszik, dolgozik. Aztán jön a tragikus vég, a házasság.
10. A házasság igazi hátránya az, hogy önzetlenné tesz. És az önzetlen emberek színtelenek. Nincs egyéniségük. De azért vannak bizonyos emberek, kiket a házasság bonyolultabbá változtat. Megtartják egyéni érzésüket és az önzést még más egyénekre is kiterjesztik. Kénytelenek több életet élni. Elfinomulnak, és az elfinomulás, nézetem szerint, az emberi élet célja. Különben minden tapasztalat értékes, és bármit mondanak a házasság ellen, a házasság tapasztalat. Oscar Wilde