Sokan azt hangoztatják, hogy létezett olyan idő, amikor az emberiség harmóniában élt a természettel. De ilyen idő soha nem létezett. Maguk az emberek harmóniában éltek a természettel. De az emberiség sohasem. A világ bármely pontján bukkantunk is fel, nyomunkban járt a kihalás.

Kapcsolódó idézetek

1. Miért gond a fajkihalás? Miért gond, ha megváltoznak az ökológiai kölcsönhatások? Nem ez a világ természetes rendje? Ez volt a Föld történetében mindig. Igen. Voltak kihalások, voltak környezetváltozások (melegedések és lehûlések is). Mi viszont azt tudjuk, hogy ebben a környezetben megél az ember és a civilizációja. A más környezetekről ezt nem tudjuk.
2. Minden életforma megváltoztatja az ökoszférát, már csak a puszta jelenlétével is, annál erősebben, minél nagyobb tömegben van jelen. Ez eddig rendben is van. Ugyanúgy jogunk van a létezéshez, mint az amőbáknak, a szardelláknak, a búbos bankáknak, a vízilovaknak vagy az annyira egyébként nem is gonosz farkasoknak. Felfaljuk egymást, mûködik az anyagcserénk, kiválasztunk, káros anyagokat bocsátunk a levegőbe. Az emberiség felszámolása, amelyről az ökoromantikusok azt gondolják, hogy visszaadná a természet egyensúlyát, semmin sem változtatna. A természet sohasem volt egyensúlyban. Milyennek kellene lennie egy ilyen egyensúlynak? Melyik földtörténeti korban volt ilyen egyensúly? A bolygónk története egymás kiszorításának a története. Nem arról van szó, hogy tûnjünk el és ne zavarjunk senkit. A továbbiakban is meg fogjuk változtatni a világot; állat- és növényfajok fognak kipusztulni miattunk, aztán egyszer majd mi magunk is kipusztulunk, talán azért, mert bizonyos tengeri baktériumok a légkörbe juttatnak valamit, amit nem tudunk elviselni. Ilyen az élet. Meg kell értenünk, hogy mi nem tudjuk tönkretenni a világot. Frank Schätzing
3. Ha újrakezdhetnénk, tiszta lappal és eddigi teljesítményeink ismeretében, minden bizonnyal másfajta szabályokat alkotnánk arról, hogy hogyan kell együtt élnünk és osztozkodnunk. Az emberi létállapot együtt jár azzal, hogy talán sosem juthatunk el a tökéletes harmóniához, de ez nem ment fel minket az alól, hogy kötelességünk erre törekedni. Tim Marshall
4. Sohasem értettem, hogy mi is az emberi civilizáció lényege, ha folyton csak öldökölni akarjuk egymást. Az igazság az, hogy az életet időnként eluralja a káosz, a véletlen, az esetlegesség. Bud Spencer
5. Az emberiség a kezdetektől küzdött kórságokkal. Talán visszavetett minket egy időre, de aztán magunkhoz tértünk. A természet gyógyítja magát, helyreállítja az egyensúlyt.
6. Mindig is voltak ingadozások, melegebb vagy hidegebb lett, és ez örökké így is lesz. (...) A természet sohasem statikus, hanem végső soron örök változásban van. Az már más lapra tartozik, hogy mi, emberek jócskán befolyásoljuk az éghajlatváltozást. Peter Wohlleben
7. Nem is olyan régen, néhány száz évvel ezelőtt a világ alapvetően más volt. Korábban nem létezett civilizáció. Még korábban nem léteztek emberek. Még régebben nem léteztek specializált sejtek sem. A történelmi gondolkodás segít meglátni azt, amit rövid életünk nézőpontja elfed: a természet nem kínál folytonosságot. A természetben előfordulnak felfordulások. A természetben lehetnek katasztrófák. És azt is megeshet, hogy a világ soha többé nem lesz ugyanaz. Eliezer Yudkowsky
8. Az emberiség gondolkodása úgy alakul, mint emberiség története; az emberiség története pedig nem egyéb, mint a természet megnyilvánulása, a természet erőinek, a természet törvényeinek minden szerves és szervetlen testre érvényes hatása szerint. És a természet nem ismer rohamos átalakulásokat, a természet átalakulása lassú, de folytonos, alig észre vehető egyes perceiben, de hatalmas egyes állomásaiban: mint amilyen a haladása az időnek, az észrevétlenül, de folyton tovahaladó óramutatónak.
9. Ami régen volt nagy, többnyire kicsivé lett, s ami az én időmben nagy, korábban kicsi volt. Annak tudatában tehát, hogy az emberi boldogság soha sem állandó, mindkettőről egyaránt megemlékezem. Van az emberi dolgoknak egy bizonyos körforgása, mely nem engedi, hogy mindig ugyanazok legyenek boldogok.
10. Csak és kizárólag az elégséges fejlődéshez egy teljes egyensúlyban lévő világra lenne szükség, ami végső soron bennszülött giccs. Mese a saját magának teljesen elegendő természeti népről. Sajnálom, de ilyesmi soha nem is volt. A természeti népek általában annak rendje és módja szerint kizsákmányolták az életük alapjait. Frank Schätzing