Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Csak és kizárólag az elégséges fejlődéshez egy teljes egyensúlyban lévő világra lenne szükség, ami végső soron bennszülött giccs. Mese a saját magának teljesen elegendő természeti népről. Sajnálom, de ilyesmi soha nem is volt. A természeti népek általában annak rendje és módja szerint kizsákmányolták az életük alapjait.

Frank Schätzing
🐶 Kutya 🧭 Lelkiismeret
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Sokan azt hangoztatják, hogy létezett olyan idő, amikor az emberiség harmóniában élt a természettel. De ilyen idő soha nem létezett. Maguk az emberek harmóniában éltek a természettel. De az emberiség sohasem. A világ bármely pontján bukkantunk is fel, nyomunkban járt a kihalás. Malena Ernman
  2. A közkeletû - és ennek megfelelően pontatlan - megfogalmazás szerint az élővilág története olyan, a túlélésért folytatott küzdelem, mely során csak a legrátermettebb marad fenn, és csak a tökéletes alkalmazkodás "eléggé jó". A valóságban azonban ilyesmiről szó sincsen, és a többinél alig valamivel jobb is megfelel: tökéletességről az evolúció esetében ugyanis nem beszélhetünk. Az alkalmatlanok kiszelektálásával dolgozó folyamatban nincsen előrelátás: egy olyan konstrukciós újítás, ami hosszú távon esetleg hasznos lehetne, azonnal kihullik a rostán, ha rövid távon nem kifizetődő.
  3. A városlakóknak több kell annál, mint amit a környezetük meg tud adni. Az élelmet, a vizet és az energiát máshonnan kell beszerezniük. Innentől kezdve már teljesen mindegy, milyen békés és nemes eszményeket dédelgetnek az emberek a szívükben. Az ilyen társadalom szükségszerûen hódításra és pusztításra épül, mert senki sem adja oda önként a földjét, a vizét vagy az erdőit. Amikor a város feléli a saját erőforrásait, kénytelen máshová nyúlni értük. Ez az elmúlt tízezer év története röviden. Újra és újra ugyanaz a minta ismétlődik: egy felduzzadt hatalmi központ körül meghódított területek sorakoznak, melyekből a központ addig szivattyúzza ki, amire szüksége van, amíg végül az egész össze nem omlik. Derrick Jensen
  4. Mindenféle előrehaladást a túlzott szaporodás vált ki. A népek csak azért fejlődtek, a civilizáció csak azért növekedett, mert először sokasodtak, aztán elterjedtek a világ minden táján. És a holnapok fejlődését, az igazságot és az igazságosságot megint csak az teremti majd meg, hogy a nagyobb szám mindig gyarapodik, hogy a dolgozók és a szegények forradalmian termékenyek. Émile Zola
  5. A természet bőségét kimerítette részint a nyomor, részint pedig a gyarapodó felső és középosztály fenntarthatatlan életvitele. A nyugatról a fejlődő országokba exportált fogyasztásközpontú, anyagias életmód teremti meg a piacot az olyan áruknak, melyeket az erdőből állítanak elő, és ez szítja mohó vágyunkat egyre több holmira, amelyre valójában nincs is szükségünk. Jane Goodall
  6. Amióta világ a világ, ez a helyzet: a fejlődés, a haladás, a miértek mindig is csak keveseket érdekeltek. A legtöbb ember egyszerûen csak élni akart, szórakozni, kikapcsolódni, enni, inni, szexelni, jól érezni magát. Brandon Hackett
  7. Földünk olyan, mint egy gyermek, aki szülők nélkül nőtt fel; így soha nem volt senkije, aki vezesse és irányítsa. (...) Voltak, akik megpróbáltak segíteni rajta, de a legtöbben egész egyszerûen csak ki akarták használni. Emberek, akik azt a feladatot kapták, hogy szeretetteljesen kormányozzák a világot, ehelyett könyörtelenül kizsákmányolták, mert csak saját közvetlen szükségleteik kielégítése érdekelte őket. Még a saját gyermekeikre sem gondolnak, akik örökölni fogják ezt a szeretethiányos állapotot. William Paul Young
  8. A legújabb időkig az ember önmagának volt bálványa. Tartózkodási helyét, a Földet, a mindenség középpontjába helyezte s szentül meg volt győződve, hogy az egész mindenség a Földért, a Föld pedig az ember kedvéért van. Példátlan önösségében a Földet nem meghódított birtokának, hanem örökségének tekintette s azt hitte, hogy a természet három országa egyenesen az ő tetszésére és úri kényelmére van teremtve. (...) Mindezek ismerete révén az ember olyanformán járt, mint az egyszeri paraszt, aki a világ urának álmodta magát, s reggel nyomorult viskóban ébredt fel.
  9. Az emberi természet olyan, hogy csak a használható tudást fogadja be élvezettel. Modern időkben egy másik természet kéne... Csányi Vilmos
  10. Az állati élet mikroszkopikus kicsinységû véglényekből fejlődött ki a világban, végtelenül hosszú idő alatt; vagy esetleg egyetlen apró véglényt helyezett el a Teremtő a földön az idők hajnalán, és ebből indult útnak az emelkedő irányú fejlődés a végső tökéletesség felé, míg el nem jutott az emberhez; akkor aztán a fejlődés üteme megszakadt, csúfosan lehanyatlott, és romba dőlt. Mark Twain
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat