Sokan utálják a munkájukat, elégedetlenek a párkapcsolatukkal, egyre nagyobb a hasuk... de amíg nem beszélnek róla, és elnyomják ezeket a gondolataikat, valamint hasonló emberekkel veszik körül magukat, addig nem is fáj annyira. Csak ne kerülnének időnként olyanok is a látóterükbe, akik felvállalták a munkát - lényegében önmagukkal - és ennek eredményeként ma már teljesen más minőségû életet élnek! Ez a kontraszt túl nagy. Ez már komoly fájdalmat tud okozni.

Kapcsolódó idézetek

1. Aki úgy gondolja, azért kell neki társ, hogy kiegészítse őt, az túlságosan retteg a beismeréstől, hogy valami nincs rendjén a lelkében. Nem várhatjuk a kapcsolattól, hogy mûködjön, ha éppen akkor kezdünk egy gyûlölt munkahelyen dolgozni, vagy kellemetlenül érezzük magunkat a bőrünkben a felszedett 4 kiló miatt. Veszélyes és gyakran szomorú pusztán azért új kapcsolatot kezdeni, illetve egy egészségtelent folytatni, mert magányosak lennénk egyedül. Lauren Urasek
2. Mindannyian tettünk és mondtunk olyan dolgokat, amelyek nem voltak összhangban legjobb énünkkel. Túl sokan cipelik magukkal ezek terhét, és közben szégyenkeznek. Ha tele vagyunk szégyennel, egyre negatívabban gondolkodunk, és közben saját magunknak okozunk erős érzelmi fájdalmat, ami egész létünkre kihathat. Julian Brass
3. Könnyû gyászolni az olyan életeket, amelyeket nem élünk. Könnyû arra vágyni, bárcsak más képességeinket fejlesztettük volna, bárcsak más ajánlatokra bólintottunk volna rá. Könnyû arra vágyni, bárcsak keményebben dolgoztunk volna, bárcsak jobban szerettünk volna, bárcsak jobban bántunk volna a pénzzel, bárcsak népszerûbbek lettünk volna, bárcsak maradtunk volna az együttesben, bárcsak Ausztráliába költöztünk volna, bárcsak igent mondtunk volna egy kávémeghívásra vagy többet jógáztunk volna. Könnyû sajnálni az elszalasztott barátságokat, munkalehetőségeket, házassági ajánlatokat és meg nem született gyermekeket. Könnyû mások szemüvegén át nézni magunkat, és arra vágyni, bárcsak számtalan, általuk elvárt kaleidoszkopikus verziónk mindegyike lehetnénk. Könnyû bánkódni, és folyamatosan bánkódni a végtelenségig, míg aztán elfogy az időnk. Ám a valódi baj nem a nem élt életeken való bánkódás. Hanem a bánkódás maga. A bánkódásba sorvadunk-hervadunk bele, emiatt érezzük úgy, hogy mások és önmagunk legnagyobb ellenségei vagyunk. Matt Haig
4. Jó lenne, ha az emberek nem félnének attól, hogy felvállalják az érzéseiket vagy a gondolataikat, és senkinek se kellene megerőszakolnia magát azzal, hogy olyan társaságban ül órákig, vagy olyan munkahelyen dolgozik, ahol nem akar. Sokszor a saját családunkkal, barátainkkal, szerelmünkkel sem merünk őszinték lenni, mert támadásnak veszik.
5. Ha valaki olyan munkát végez, amiben nem lehet önmaga, nem tud igazán kiteljesedni, hanem az önmegvalósítás és értékteremtés helyett inkább csak a fizetésért adja el az idejét, akkor végeredményben sokkal több pénzre van szüksége, mint annak, aki el mert indulni a saját útján. Az előbbi csoportba tartozó emberek ugyanis félelmetes összegeket költenek különféle fájdalomcsillapítókra (szükségtelen luxuscikkek, állandó szórakozás, drogok, alkohol, nők, mértéktelen evés stb.), azért hogy elnyomják magukban a "rosszul érzem magam, rossz az életem" érzést. Akinek fáj az élete, jóval többet költ, mint az a társa, aki minden nap lelkesen kel fel, hogy alkothasson, teremthessen valamit, amit értékesnek gondol.
6. Tudom, hogy vannak rosszabb dolgok is az életben, mint amivel nekem kell megküzdenem. Értem én, hogy az élet tele van szarsággal. Azt viszont nem, hogy miért kéne jobban éreznem magam attól, ha erre emlékeztetnek. Nem hiszem, hogy valakinek a fájdalma vagy a bánata kapcsán kifejezett őszintesége rossz dolog lenne, csupán azért, mert valaki más a világban szintén bánatos.
7. Ha nem vagyunk elégedettek a fizetésünkkel és/vagy utáljuk a munkánkat, akkor tegyük fel magunknak a kérdést, hogy miért csináljuk még mindig, és mi mást tehetnénk. A lehető legrosszabb változat, ha nem érezzük, hogy a munkánk örömet szerezne, vagy megbecsülnének bennünket, ugyanakkor annyira lefoglal minket, hogy nincs időnk kidolgozni a nagyobb jómódot és boldogságot hozó terveinket.
8. Nem kell sajnálni magunkat, hibáztatni a másikat. Az összes energiánkat arra kell fordítani, hogy mi legyen a következő lépés. Az embert nagyon sok negatív hatás éri élete során, de nem azt kell nézni, hogy a másik ember - a feleségem, férjem, gyerekem, kollégám, főnököm, szomszédom - mit tesz. (...) Tehát azok az emberek, akik az életünket megpróbálják nehezebbé tenni, valójában sokat segítenek nekünk. Felkészítenek bennünket arra, hogy még jobbak legyünk, harcoljunk. Karikó Katalin
9. Túl sokat foglalkozol azzal, hogy mit gondolnak mások. De tudd, hogy minél jobban vágysz rá, hogy mások elfogadjanak és tiszteljenek, annál jobban fog majd bántani a kritikájuk és a pletykáik. Elif Safak
10. Bár nem akarok egyszerre sziruposnak és depresszívnek hangzani, de a szerelem fáj. Ettől lesz igazán jó, amikor minden rendben van. Nincsenek egyszerû kapcsolatok. Gyakran hallja az ember, hogy a kapcsolatokon dolgozni kell, de ezt nem értjük meg igazán, amíg mi magunk nem voltunk ilyen helyzetben. Pedig ez az igazság - kompromisszumokat kell kötnünk és áldozatokat kell hoznunk ahhoz, hogy igazán erőssé tegyük a kapcsolatunkat. Ha egy kapcsolat jó, akkor a másik fél is pont ugyanezt fogja tenni.