Sokszor tapasztalom, hogy a szülők istenként viselkednek, azt mutatják, hogy szentek és sérthetetlenek, akik soha nem tévednek, és nem hibáznak. Remélem, egyre több az olyan szülő, aki képes gyermekétől bocsánatot kérni, ha érzi és tudja, hogy hibázott. Így a gyermek mielőbb megtapasztalja, hogy a szülő is emberből van.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy szülő egyszer megkérdezte tőlem, vajon nem veszélyes-e bocsánatot kérni a gyerekektől."Nem arra van szükségük a biztonságérzetük érdekében, hogy igazunk legyen?" Dehogyis! A gyerekeknek nem tökéletes, hanem valódi és hiteles szülőkre van szükségük.
2. Szülőként is lehet tévedni és hibákat véteni. Nincs olyan felmenő a világon, aki tökéletes lenne. Az igazán jó szülői viselkedés elbírja a tévedések beismerését, a bocsánatkérést és az újrakezdés próbálkozásait. Tari Annamária
3. A szülő nem tökéletes; kevés anya szent, nem sok apa érdemli meg, hogy bálványként imádják. Még az "ideális szülő" is legjobb esetben csak jó ember, márpedig jó emberek is tudnak kegyetlen dolgokat elkövetni. Nem fog összedőlni a világ, ha beismered, hogy apád szívtelen volt hozzád, vagy anyád nem figyelt eléggé rád, amikor ez neked fontos lett volna.
4. A gyermek, aki a legkedvesebb. Kérhet szépet, lehetetlent, elkövetheti akár a legnagyobbnak gondolt bûnt. Mi, szülők megbocsátunk, mert ezt hordozzuk a génjeinkben, és a szüleink is ezt hagyták örökül nekünk.
5. Semmi szükség rá, hogy megfélemlítéssel bírjuk rá a gyerekeket, hogy jók legyenek, a jóságra a szülőknek kell rávezetniük őket, mert szülőnek lenni azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk cserben őket. Isten túlságosan megfoghatatlan a gyermeki értelem számára; a szülőké a felelősség, hogy olyan emberekké váljanak, akiket a gyermekeik mindenekfölött szeretnek és értékelnek.
6. Bárcsak ne lenne az egészségesnél nagyobb öncsalásra szükség ahhoz, hogy legalább néha a saját fiamat érezzem a legjobbnak, a legszebbnek, a legokosabbnak! Hiszen ezt nemcsak hogy megbocsátják egy anyának, hanem el is várják tőle. Kartali Zsuzsanna
7. Mi, szülők, sokat hibázunk, miközben neveljük a gyerekünket, de csak azért, mert mindent megteszünk, hogy boldoggá tegyük őket. Megpróbáljuk magunk mellett tartani őket, habár tudjuk, hogy képtelenség.
8. Gyakori dolog, hogy szülők, ha gyermekük elkövet valamit, haragba lovalják magukat a saját beszédükkel, s egykönnyen kimondanak valami kemény ítéletet, vagy halálra veretéssel fenyegetőznek. Amikor azonban gyermeküket megpillantják, győz bennük a szülői szeretet, s kezdeti haragjuk elpárolog. Cao Hszüe-csin
9. A szülőknek nem kell eszményképeknek lenniük. Lehetnek tapasztalatlanok, tévedhetnek a gyermeknevelésben, olykor rossz módszereket, technikát alkalmazhatnak - mégis jó eséllyel nevelhetnek egészséges gyermekeket, ha erős kötelék van közük.
10. Szülőként az ember néha azt hiszi, hogy ha ügyesen elrejti a gyerekek előtt a saját gyengeségeit és hibáit, és csak a legjobb oldalát mutatja, azzal jó példát mutat nekik. Csakhogy ez fordítva is elsülhet, ugyanis könnyen odavezethet, hogy a gyerek azt hiszi, őt csak akkor szeretik, ha tökéletes. Ellenben ha őszinték vagyunk a gyerekeinkkel, és nyíltan tudunk beszélni velük azokról a nehézségekről, amelyekkel nap mint nap nekünk is meg kell küzdenünk, azzal tulajdonképpen teret nyitunk számukra, hogy ők is nyíltan beszéljenek a problémáikról. Ez persze azt is jelenti, hogy el kell tudnunk ismerni, ha hibáztunk vagy tévedtünk a velük vagy másokkal folytatott interakcióink során. El kell viselnünk a szégyent, ami ezzel jár, és meg kell tennünk mindent a javulás érdekében. Anna Lembke