Szép hercegnőket ismeretlen hagyott Leonardo sokat, titkos mosolyban arcokat, tájakat titkos fényü ködben; és bársonyok és bársonyég, ember és tenger van elég Carpaccio sok dús színü vásznán; sok ifjú barna angyalok lázlángu szeme andalog Botticellinél vágyparáznán; de nálad mindnél végtelen mélyebbet sejt a méla szem, Pictor Ignotus!

Kapcsolódó idézetek

1. Aki álmodott, álmodik tovább. Nem mond le a csábító mélységről, a kifürkészhetetlen vonzásról, tiltott vidékre merészkedik, megkísérli megérteni a felfoghatatlant, látni a láthatatlant; újra meg újra visszatér hozzá, elszántan nekifeszül, lép egyet előre, aztán még egyet; így hatol be az ismeretlenbe, hogy ott a végtelen gondolatok elképesztő bőségére leljen. Victor Hugo
2. Mielőtt végképp elveszítlek, még keresem arcod a levelek közt, az ár sûrû sodrán. S várom, hogy kísérjen arcod. Játszottak velem az istenek. Szelíden formált aranyos felhőt, mi lényét percenként váltja, kívántam karomba zárni.
3. Ingerlő vágy ûzi valami meghatározatlan felé, ami csillapíthatná magányát és szomorúságát; egy szép nőnek szeretné kiönteni a szíve zavaros fájdalmát, egy nőnek, mindegy, hogy kinek, csak gyöngéd megértéssel találkozzék. Nagai Kafú
4. Megszeretem a szemedet; harmatos bársony éjjelét, pillái félénk ringását, mélysége rám néző kegyét.
5. A nő! Kifürkészhetetlen, izgalmas, vonzó, titokzatos, ugyanakkor rém idegesítő, kiszámíthatatlan és olykor labilis. Számtalan könyv született erről a csodálatos teremtményről. Leitner Olga
6. Ady Endre festői szempontból nézve is nagyon érdekes alak. Szemei nemcsak azért voltak szépek, mert feketék, mint a bogár, de főleg azért, mert álmos nézése mély és szerelmes, sokatmondó, talán azt lehetne mondani, hogy ennek a ritka lénynek, ennek a különösen szépen érző nagy embernek a lelke tükre volt. Rippl-Rónai József
7. Az idő: álom. Egy ismeretlen Való szép kacsintása. Nagy Zopán
8. Olyan gyönyörû, mintha nem is anyától lett volna, mintha maga szülte volna a költők szilaj, csapongó képzelete, mely átröpül a mindenség fölött, tündérvilágoktól válogat színeket az archoz és ajkhoz, a mennybolttól kölcsönzi a homlok alakját, a suhogó nádtól a termet délcegségét, gyémánttól a szemek ragyogását, mandolától az alakjukat, sötét éjszakától a színüket és ami szépet kölcsönkér a rózsától, a rubinttól, a harmattól, napsugártól, mindazt vétkes vakmerősséggel öt betûvel fejezi ki "ideál"-nak. Mikszáth Kálmán
9. A tenger messzire visz, messziről hoz, messzebbre tekint az emberi szemnél. Mindenki ismeri, de senki sem látta. Kätlin Kaldmaa
10. Annyi, mi láthatatlan, annyi a tudás, a sötétben csupa meglepetés vár.