Szeretem az élet hajnali dalát, Szeretem a fények nappali szavát, Szeretem az est otthon-melegét -, Szeretem a csókod éjjeli tüzét!

Kapcsolódó idézetek

1. Ahogy a természetet, a daloló madarakat, a csillogó tarlót, a reggelt és az estét, a nyarat és a telet szeretem, úgy szeretlek téged. Henry David Thoreau
2. Szeretem, ahogy megcsillan a hajad a fényben, szeretem, ahogy mosolyogsz, amikor épp nem bujkálsz, vagy nem pózolsz senkinek. Szeretem a nevetésed, szeretem, ahogy megtelik csobogó bánattal a hangod, mint a nyári eső. (...) Szeretem a szemeidet, a boldogtalanságodat. Szeretlek. Laurell Kaye Hamilton
3. Szeretem a reggelt, mert minden új nap két kézzel ölel át, Hogy melletted kelek fel, szeretem a kávé illatát. Harmatcseppek a kertben dúdolják a rádió dalát, Nap szeme hunyorog az égen, búcsúztatja az éjszakát. Tóth Vera
4. Szeretem először is a hangodat, amely úgy dalol bele a lelkembe, mint valami nagyon szép fuvolaszó; szeretem a szemedet, amelynek a sötét tüzében ég az én üdvözítő poklom; szeretem a hajad suhogását, amikor szétbontod és én érzek valami tavaszi szellőt felém áradni belőle; szeretem az összeszorított dacos ajkadat, amely mindig szid engem, de én azt imádkozásnak hallom; szeretem a kezed érintését, a lábad nyomát, a fájdalmakat, amelyeket okozol nekem - szeretek rajtad mindent! Bársony István
5. Szeretem a zajt, szeretem a csöndet, szeretem az eső után illatát a földnek. Szeretem a csapvizet és a zsömlét vajjal, a napokat, mikor nem kell bajlódni a hajjal.
6. Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. József Attila
7. Hajnal óta rád gondolok Te kit szeretek eszemvesztve Szeretlek míg a nap ragyog És imádlak ha jő az este. Guillaume Apollinaire
8. Szeretem ujjad karcsuságait, Szeretem a szemöldöd aggodalmát, Szeretem, ha szólsz, küzködő szavad, Szeretem ajkad fájdalmas nyugalmát, Ignotus
9. Éjféltől hajnalig imádtam. A szánkon vacogott a csók. Köd hullt. A nedves éjszakában lassan dalolva ballagott. És sírt. És sírtam én is, én is, és sírtak fönn a csillagok. Kosztolányi Dezső
10. Ölellek, mint szél a fákat, Hajnalt az est, Nap az árnyat. Szivárványként ezer színnel Rajzollak meg, szerelemmel.