Szeretem az embereket, szeretem a családomat, a gyerekeimet, de a bensőmben van egy hely, ahol magányosan élek, és ahonnan te pótolod soha ki nem fogyó forrásaidat.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretem az embereket. Mindenkit. Úgy szeretem őket, mint a bélyeggyûjtő a gyûjteményének darabjait. Számomra minden történet, minden esemény, minden beszélgetésfoszlány: nyersanyag. A szeretetem nem személytelen, mégsem egészen szubjektív. Mindenki én szeretnék lenni, a béna, a haldokló, a szajha, aztán visszabújnék a saját bőrömbe, hogy leírjam annak az embernek az érzéseit, gondolatait, aki voltam. De nem vagyok mindentudó. A saját életemet kell élnem, mindig ezzel az eggyel kell beérnem. A saját életét meg nem szemlélheti folyton objektív kíváncsisággal az ember. Sylvia Plath
2. Egész életemben valahol nagyon mélyen őriztem mindenféle szeretetet, nehogy kiszökjön. Meg akartam tartani saját magamnak. Féltem, nehogy örökre elveszítsem. Azt hittem, ha megosztom, apránként elfogy, nekem pedig semmi sem marad. Charles Martin
3. Úgy szeretem felebarátaimat, mint önmagamat. Ugyanazzal a fajta szeretettel. Nem jobban. Tehetetlenül, közönyösen, megmásíthatatlanul. Ottlik Géza
4. Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon. Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében.
5. Tengernyi ember vehet körül, mégis magányos vagyok. Olyankor rád gondolok.
6. Nincs meghatározott mennyiség az érzelmeimből, amelyet különböző emberek között kellene szétosztanom, akik mind más- és másféleképpen jelentenek nekem valamit. Minden, számomra fontos ember csakis önmaga, és saját helyet foglal el bennem. Daniel Glattauer
7. Szeretem magát és különbnek tartom mindazok között, akikkel találkoztam. Az eszem szerint már régen és végleg magához kapcsolódtam volna, de látja, minden emberben egy külön világ él, titokzatos szövevénye érzéseknek, kényszerképzeteknek, melyekkel sem eszünk, sem belátásunk nem tud megbirkózni. Muráti Lili
8. Azt szeretem benned, amit nem akarsz nekem adni, magányodat szeretem és lelked kételyeit. Szabó Lőrinc
9. Azt hiszem, életemben nem voltam még magányos. Még az egyedüllétem is kellemes társaságban telik, hiszen ott vannak az álmaim, képzeletem szárnyalása és játékai. Időnként még vágyom is egy kis magányra, hogy átgondolhassam, ami történt, ízlelgethessem a dolgokat. Lucy Maud Montgomery
10. Egy ember sem él egymagában. Mindig ott a másik, akire örömmel vagy haraggal gondolok, aki az utamban áll, vagy segít nekem. A másik nincs rajtam kívül, és én benne vagyok. Daniel Spoerri