Szeretem én langy május-reggelen A permet-essőt, mely gyéren aláhull, Csillámfonalkint, a dörgéstelen, Napszûrte felhők tiszta fátyolárul, Midőn a tájnak élénk zöldje lenn, A szőke fényü légből visszahárul És sárgazölddé lesznek a sugárok, Melyekben a kelő nap átszivárog.

Kapcsolódó idézetek

1. Imádom a napfelkeltét, a reggelt. Ez a kedvenc napszakom. A levegőben ott bujkál az új nap minden lehetősége. Bármi történhet ma.
2. Szeretem, ahogy megcsillan a hajad a fényben, szeretem, ahogy mosolyogsz, amikor épp nem bujkálsz, vagy nem pózolsz senkinek. Szeretem a nevetésed, szeretem, ahogy megtelik csobogó bánattal a hangod, mint a nyári eső. (...) Szeretem a szemeidet, a boldogtalanságodat. Szeretlek. Laurell Kaye Hamilton
3. Szeretem a reggelt, mert minden új nap két kézzel ölel át, Hogy melletted kelek fel, szeretem a kávé illatát. Harmatcseppek a kertben dúdolják a rádió dalát, Nap szeme hunyorog az égen, búcsúztatja az éjszakát. Tóth Vera
4. Jöjj, szép tavasz, jöjj, tünde, enyhe lég! A felhő kebliből, míg zene kél, És rózsaszirmok árnyas fátyla rejt, Ereszkedj hát a földjeinkre le. James Thomson
5. Ölellek, mint szél a fákat, Hajnalt az est, Nap az árnyat. Szivárványként ezer színnel Rajzollak meg, szerelemmel.
6. Mikor a langy szellőcske vágyat Csókol szivünkbe szeliden; Mikor a boldog ibolyácskán Az első pillangó pihen; Mikor a felhőhez szokott szem Először lát derûs eget: Szerelmi hûséget fogadni Akkor szeretnék én neked! Reviczky Gyula
7. Úgy szeretem, hogy azt a legtöbben meg sem értenék. (...) Mint ahogy a Föld szereti a Napot. Õ számomra a fény, ha elveszettnek érzem magam. A melegség, ha fázom, és a nevetés, ha már túl régóta esik az eső. (...) Ez egészen más. Szerelmes vagyok a lelkébe. És ha Isten megáldana, azt szeretném megérinteni.
8. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz. Fekete István
9. Csoda napok járnak, változik a szél, öröm dala árad, költözik a tél. Szabadul a folyó, megölel a fény, olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
10. Ha a Tavasz öleli a kerteket, s ígér künn dús aratást, Ha a szemed örül, ahogy lát lebegő virágszirom-havazást, Ha zápor s napfény zuhog, s frissít csipkefinom levegőt, Én itt maradok, sehova se megyek, nekem ez szép itt, e föld! John Ronald Reuel Tolkien