Ugrás a tartalomra
Szeretem fölséges
Voltomat e nászban
S fényes biztonságom
Valakiben, másban,
De nagyon szeretem.
Kapcsolódó idézetek
-
Szeretem, ahogy van, amilyennek látom.
Szeretem, szeretem.
És ha egészen más, mint ahogy szeretném.
Akkor is, akkor is szeretem, szeretem.
-
Szeretem a szavakat. A hosszú mondatokat, a sokáig a levegőben lógó sóhajokat. Szeretem, amikor a szavak mást mondanak, mint első hallásra gondolnánk; vagy valahogy másképpen mondják ugyanazt.
Grégoire Delacourt
-
Szeretem lelkednek
Magas röpülését,
Szeretem szivednek
Tengerszem-mélységét,
Szeretlek, ha örülsz
És ha búbánat bánt,
Szeretem mosolyod
S könnyeid egyaránt.
Petőfi Sándor
-
Szeretlek, mert fölfoghatlan vagy;
Bûvös-bájos fátyol föd el.
Szeretlek, mert olyan titok vagy,
Amiben mégis hinni kell.
Vajda János
-
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted magamat.
Attól vagyok jobb, mert szeretlek
s mert felemellek, magasabb.
Faludy György
-
Szeretlek mint virág a napfényt,
Miként madár a zöld mezőt;
Szeretlek, mint ifjú a fátyolt;
Mit boldogsága néki szőtt.
-
Drága szerelmem, ó mûvem, akit szeretlek,
Én gyújtottam örök tûzre tekinteted,
Szeretlek, ahogy egy szép mûvet szeretek,
Egy nemes szobrot, egy mágikus röptü verset.
Guillaume Apollinaire
-
Szeretem először is a hangodat, amely úgy dalol bele a lelkembe, mint valami nagyon szép fuvolaszó; szeretem a szemedet, amelynek a sötét tüzében ég az én üdvözítő poklom; szeretem a hajad suhogását, amikor szétbontod és én érzek valami tavaszi szellőt felém áradni belőle; szeretem az összeszorított dacos ajkadat, amely mindig szid engem, de én azt imádkozásnak hallom; szeretem a kezed érintését, a lábad nyomát, a fájdalmakat, amelyeket okozol nekem - szeretek rajtad mindent!
Bársony István
-
Mint vászont a festék,
mint szemeim a fényt,
mint a testet az árnyék.
Úgy szeretlek.
-
Szeretem az élet hajnali dalát,
Szeretem a fények nappali szavát,
Szeretem az est otthon-melegét -,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!