Ugrás a tartalomra
Szeretlek
és folytathatnám: szeretlek, mint...
és bizonyára jutna eszembe még friss hasonlat,
jól hangzó, kevésbé kopott,
de így mondom pőrén, dísztelen,
vedd vallomásnak vagy tényközlésnek,
akár messze vagy,
akár a szomszéd szobában,
akármi volt, van, vagy lesz velünk,
igémet hirdetem, vállalom, vissza nem vonom:
szeretlek!
Kapcsolódó idézetek
-
Egész jó kis fedőszó a "szeretlek", szinte minden nehéz helyzetben lehet mondani, és nincs negatív kicsengése. Lehet vele ígérni és zsarolni, türelemre inteni és megnyugtatni, szövetséget ajánlani, egy életre elköteleződni, és még annyi mindent. Sokkal hosszabb szavak, sőt mondatok sem biztos, hogy ennyire mélyrehatóan megnyugtatóak. És mindenki azt ért rajta, amit csak akar.
-
Ha fel akarsz hívni valakit, hogy elmondd, hiányzik és szereted, akkor tedd! Mondd el a szeretteidnek, hogy szereted őket, mert ha történik veled valami, itt hagyod őket a bizonytalanságban. Olyan magától értetődőnek vesszük, hogy a másik úgyis tudja, pedig ez butaság. Szent meggyőződésem, hogy nincs olyan ember, aki ne szeretné hallani a másiktól: szeretlek. Gyönyörû szó, amit többet kellene használnunk, hiszen köteléket teremt közöttünk.
-
Mondd azt, hogy szeretsz, mondd újra és újra,
kiáltsd hangosan, és súgd hozzám bújva.
Mondd azt, hogy szeretsz, jó lenne hallani
akkor majd én is meg tudom vallani.
Juhász Magda
-
Nem szeretlek (...), de kellesz nekem, és szükségem van rád; szeretem, ha ott szuszogsz az ágyban, mellettem ülsz a televízió előtt, vagy az asztalnál ülve töltöd ki a lottót; és ha ezt szerelemnek hívják, akkor talán mégiscsak szeretlek.
Ken Follett
-
Szeretlek! Szeretlek onnantól, hogy a parkban versenyeztünk, szerettelek mindent táncnál, minden sétánál, ha együtt voltunk és ha nem. Nem kell elfogadnod, nem kell viszonoznod, sőt megengedned sem, ismerve téged talán nem is fogod. De tudnod kell, a szíved mélyén érezned kell, mert én érzem. Szeretlek!
-
Szeretlek. Afféle nagyon-nagyon erős, tettetem, hogy szeretem a zenédet, hagyom, hogy megedd az utolsó szelet tortát, egy nagy rádiót tartok a fejem fölé az ablakod alatt, annyira szeretlek, hogy már gyûlöllek módon. Válassz engem! Maradj velem! Szeress engem!
-
Kérlek, ne kelljen még mennem! Ne kelljen még itt hagynom őt! Kérlek... Istenem, hadd maradjak még vele, hadd szeressem még egy kicsit! Ígérem, nem fogok elpazarolni egyetlen pillanatot sem! Ölelni fogom, nem engedem el.
J. R. Ward
-
Te is elmégy mellettem,
Én is elmegyek melletted,
És visszafordulni nincs idő.
Ki ne mondd, hogy szerettél!
Én is úgy hallgatom el,
Mintha szégyen volna, hogy valahol,
Valamikor, valakit szerettem.
-
Ez a szerelem, tudja? Amikor kitartunk egy örökösen változó ember mellett, egy örökösen változó kapcsolatban és egy örökösen változó világban, addig, amíg hazugság nélkül azt tudjuk mondani a másiknak: szeretlek.
-
Szeretem, ahogy van, amilyennek látom.
Szeretem, szeretem.
És ha egészen más, mint ahogy szeretném.
Akkor is, akkor is szeretem, szeretem.