Szeretnénk közelebb lenni a szomszédokhoz; azt gondoljuk magunkról, barátságos emberek vagyunk, akik örömmel segítenének nekik. De kevés dologban segíthetünk. Dobozházainkban önellátóak vagyunk. Vagy inkább: függetlenek vagyunk az általunk ismert emberektől, de vadidegenektől jobban függünk, mint valaha, olyanoktól, akik több ezer mérföldnyire élnek tőlünk. A társadalmi kapcsolatok árucikké tétele után nem marad más közös tevékenység számunkra, csak a fogyasztás.

Kapcsolódó idézetek

1. A világ megváltozott, kölcsönösen függünk egymástól, és az önálló élet mûvészete régen feledésbe merült. Nézzünk körül az otthonunkban! Hány olyan tárgyat, eszközt találunk, amelyet tíz, ötven vagy akár száz mérföldes körzeten belül gyártottak? Az életmódunk, a föld leggazdagabb fejlett országának életmódja, szállítás és kommunikáció bonyolult hálózata révén képes csak létezni. Ha ezt a hálózatot megszüntetjük, az életszínvonalunk visszazuhan a középkori Európáéhoz hasonló szintre. Max Brooks
2. Fokozatosan távolodunk önmagunktól és másoktól. Mintha egész életünk arról szólna, milyen messzire tudunk jutni egymástól, és nem arról, milyen közel kerülhetünk a másikhoz. Leo Buscaglia
3. Szinte minden társadalmi tőkét, szinte minden kapcsolatot fizetett szolgáltatássá váltottak; amelyben távoli idegenek elégítik ki szinte minden anyagi szükségletünket; amelyben mindig "megfizethetünk valakit, hogy elvégezze a munkát"; melyben a "nincs szükségem rád" kimondatlan bizonyossága rányomja bélyegét a társasági összejövetelekre, üressé és lecserélhetővé téve benne az embereket. Ez a civilizáció csúcsa, az évszázadok óta növekvő jómód végpontja: magányos emberek dobozokban, idegenekkel körülvéve, a pénztől függve, az adósság rabszolgáiként élnek - és felélik a bolygó természeti és társadalmi tőkéjét, hogy ilyenek maradhassanak. Nincsenek közösségeink, mert a közösséget az ajándék szövi. Hogy is teremthetnénk közösséget, amikor mindenért, amire csak szükségünk van fizetünk? Charles Eisenstein
4. Önzőek vagyunk, önös érdekek vezérelnek csak minket. Ha adakozunk, nem azért tesszük, mert másokon akarunk segíteni, hanem a saját lelkünket akarjuk megváltani. Ha ajándékot adunk, tudat alatt ugyan, de várjuk mi is a viszonzást. Sosem cselekedünk olyat, amely ne vonatkozna ránk, mert ha cselekszünk, máris a dolgok részesei leszünk.
5. Minél inkább megvilágosodottak vagyunk, a világon annál kevesebbek számára vagyunk elérhetőek. Minél többet tudunk, annál inkább számítsunk arra, hogy magányosan kell élnünk. Richard Bach
6. Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Antoine de Saint-Exupéry
7. Minél függetlenebb egy közösség, annál kevésbé vágyik a magánszférára. Minél inkább szükségünk van családunkra és barátainkra, annál kevésbé engedhetjük meg magunknak a zárkózottság luxusát. Csak Észak-Amerikában és Nyugat-Európában, ahol megélhetésünk alapja kizárólag a pénz, engedhetik meg maguknak az emberek, hogy egyedül legyenek. Barabási Albert-László
8. A hozzánk legközelebb álló, leginkább tőlünk függő embernek is van saját élete, sorsa, amihez nincs hozzáférésünk, amiben ő dönt. Mi csak legyünk jelen a pillanatban, legyünk a kinyújtott kéz, amit el tud érni. Kováts Adél
9. Az abszolút függetlenség lehetetlen. Gondolkodásunkban: szerzett tapasztalatainktól függünk; a mindennapi létben: más emberektől, akikkel a kölcsönös segítség értelmében kapcsolatban állunk. Karl Theodor Jaspers
10. Az elszigetelt világban, ahol a magány és a tulajdon illúziója olyan valóságos, azt hisszük, birtokolhatjuk saját értékünkön kívül álló dolgokat, embereket, érzelmeket. De ez csapda. Amikor a feladat végéhez érünk, amikor már nincs mit tanulni a másiktól, amikor minden helyet cserélt, az utak elágaznak. Weaver Andrea