Széthullok mint a farost puha forgács az arcom várom a hajnalt kisiparost végre összeragasszon.

Kapcsolódó idézetek

1. Várom, hogy mozduljon a hajnal, friss lendülettel lépjen a világosság felé, a hajnal is vár engem. Farkasszemet nézünk. Tétovázunk, biztatgatjuk egymást. Nehéz az első lépés, csábító a kába álom. Szilágyi Domokos
2. Fülelve lesem, ahogy az ablakon pattog a zápor, csepp a cseppre. S te rám mosolyogsz biztatón.
3. Nem akartam sírni, de szinte vártam, hogy fogok; kezdtem szétmenni, mint papír zsebkendő a felhőszakadásban. Stephen King
4. Aki vár, didereg, mint a sár, szemében homály, és fél, és remél.
5. Telelésre készülök, mint takarót húzom magamra a sötétséget és a havat, mély álomra hajtom fejem.
6. Finom kis szerszámaimmal tökéletes mûremekké kalapálom, fúrom-faragom, csiszolom nyomorult kis boldogtalanságomat.
7. Nem vagyok több széthulló anyagnál, Az enyészet durván rám tipor; Elmúlok, ha napjaim lejárnak S lesz belőlem egy maroknyi por. Ábrányi Emil (ifj.)
8. Huzatban aszalódik az arcom kire hárítsam saját kudarcom nincs erő mi bukásom felülmúlja vereségemnek vagyok féktelen tanúja. Sziveri János
9. Magam leszek a zúzmara, a hóval olvadok. Elillanok, akár a tél, akár a sóhajok. Vad Fruttik
10. Te azt kéred tőlem, hogy tépjelek szét, Én várom, hogy hátha te összeraknál.