Huzatban aszalódik az arcom kire hárítsam saját kudarcom nincs erő mi bukásom felülmúlja vereségemnek vagyok féktelen tanúja.

Kapcsolódó idézetek

1. De nincs, ki szórja széjjel búm homályát, Én szenvedek mélyen s ártatlanúl, S mosolygni többet e száj nem tanúl. Kölcsey Ferenc
2. Mezítelennek érzem magam. Nem tudatosult bennem, hogy páncélként viselem a titkaimat, csak most, hogy lehullottak rólam, és mindenki annak lát, ami valójában vagyok. Veronica Roth
3. Ebben a sötétségben dermedt kézzel keresem az arcom Látom magam elhagyottan a végtelenben. Giuseppe Ungaretti
4. A sorsom ellen, Mely bajba ránt minduntalan, Gyenge vagyok és tehetetlen. Francois Villon
5. A vidámságom csupán álca. A mosolyomat az arcizmaimnak köszönhetem, de maga is tudja, hogy legbelül sírok.
6. Senki sem vagyok, semmim sincs, testem szûk, szoros fantombilincs, viharvert gúnyám feslésein átütnek vérző, mély sebeim. Ara Rauch
7. Már-már tükörbe sem tekintek, ködkép leszek, bizonytalan árnyéka tûnő éveimnek. Kosztolányi Dezső
8. Nem tud elülni a szívem. Arcod látása nélkül egyre küzdök keserves, meddő, parttalan vízen. Rabindranath Tagore
9. Eláraszt a reménytelenség. Egyszerûen nem látom a fényt az alagút végén. Tudom, hogy küzdenem kell a kétségbeesés ellen, de egyre nehezebb értelmet találnom bármiben is.
10. Állandó harc lenne az életem, ha nem hagynék rá egy csomó mindent. Amikor tükörbe nézek, néha alig ismerek magamra... Mintha már nem is én lennék... Már eltûnt az egyéniségem egyik része. Mert abszolút nincs kedvem harcolni. Hagyom magam... elnyomni. Fejős Éva