Szinte mindenki panaszkodik az emlékezetére, még a fiatalok is, akiknél még fel sem merülhet az agyfunkció zavara. Ilyenkor egyszerûen csak arról van szó, hogy többet akarunk az agyunktól, mint amire az adott pillanatban képes. Ebben nincs semmi különös. Így vagyunk más képességeinket, illetve tevékenységeinket, a munkát, a főzést, vagy éppen a futást illetően is. Mindig jobb teljesítményre vágyunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Miért nem végtelen a memóriakapacitásunk? Miért nem emlékszünk mindenre? (...) Minden, ami valaha velünk történt, maradandó nyomot hagyott az agyunkban. Tehát nem a beírással, a bevéséssel van a baj, hanem az előhívással. Freund Tamás
2. Amikor kezdetét veszi az öregedési folyamat, visszafordíthatatlanul hanyatlásnak indul az agy is. Bizonyos agysejtek összezsugorodnak, megszûnnek agyterületek közötti kapcsolódások, romlik az emlékező- és koncentrálóképesség, továbbá lassul a gondolkodási képesség. Ugyanakkor a dolognak mindez csak az egyik oldala. Korántsem ritka ugyanis, hogy idős emberek boldogabbak, mint a fiatalok.
3. A gondolkodás az ember legfőbb erőforrása. Ám sohasem lehetünk teljesen elégedettek e legfontosabb készségünkkel. Bármilyen jók lettünk, mindig arra kell törekednünk, hogy még jobbak legyünk. Rendszerint csak azok az emberek vannak megelégedve saját gondolkodásukkal, akik úgy vélik, hogy a gondolkodás egyedüli célja bebizonyítani, hogy igazunk van - mégpedig saját megelégedésünkre. Ha csak korlátozott elképzelésünk van arról, mire képes a gondolkodás, akkor önelégülten állapíthatjuk meg, hogy milyen kiválóak vagyunk ezen a téren, de egyébként nem. Edward de Bono
4. Álmodni azt jelenti, hogy mindig elégedetlenek vagyunk, de nem szeszélyből vagy közönséges méltatlankodás miatt. Ez annak az embernek az elégedetlensége, aki egy jobb világot keres, és nem elégszik meg azzal, amit már elért. Ez annak az embernek az egészséges becsvágya, aki a jövőben a fejlődés lehetőségét látja, és szeretne benne aktívan közremûködni. Ez a többre és jobbra törekvés, önmagunkért és másokért, a máért és a holnapért. Az emberek néha összetévesztik az álmodni tudást az álmodozással, amikor az elme és az érzelmek összevissza csaponganak, és inkább kerülik a valóságot, mint hogy változtassanak rajta.
5. Az emberek tévesen úgy vélik, hogy a memória olyan, mint egy kamera vagy egy iratszekrény. Ha emlékezni akarsz valamire, csak kikeresed, és már előtted is van. Csakhogy az emlékezet nem így mûködik. Az emlék nem egy változatlan dolog, hanem folyamat. Az emlékek mentális konstrukciók, az itt és most rekreációi, amelyekre nagy hatással vannak a jelenlegi elképzeléseid is. Meik Wiking
6. Az ujjlenyomatokhoz hasonlóan nincs két egyforma agy. Amit teszünk, gondolunk, mondunk és érzünk, mind befolyásolja legnemesebb szervünk fejlődését, a fejlődés újabb változásokat generál, egészen addig, amíg az akció és reakció láncolata már túl bonyolult ahhoz, hogy felgöngyölítsük vagy visszacsináljuk. Az agyunk tulajdonképpen önmagát építi fel. Nemcsak az adott személy egyedi szükségleteit és funkcióit szolgálja, hanem az illető egyedi tapasztalatai is formálják.
7. Ahhoz elég erős az emlékezetünk, hogy a megpróbáltatások idején felidézzük életünk kellemes perceit és boldog óráit (ezáltal még nehezebbé téve a dolgunkat, mert van múltbéli viszonyítási alapunk a jelenhez), ahhoz viszont túlságosan gyenge, hogy világosan és részletesen emlékezzünk azokra az eseményekre, kijelentésekre és részletekre, amelyek fontosak a számunkra. Ha pedig mindenképpen emlékezni akarunk, ha agyunkba akarjuk vésni a jelen történéseit, hogy később előszedhessük őket agyunk valamelyik zugából, valami másról kell lemondanunk.
8. Mindig egy kicsit többet akarunk, még akkor is, ha jól megy a futás. Mert a csalódás túloldalán ott vár a remény, és azért fejlődünk, mert mindig azt képzeljük, hogy legközelebb egy kicsit jobban fog menni. Michael Crawley
9. Az emberek sokat panaszkodnak, hogy mindenféle kellemetlenség történik velük, amire pedig nem is szolgáltak rá, a jó dolgokról viszont általában megfeledkeznek. Főleg arról, hogy azokat ugyan mivel érdemelték ki. Cormac McCarthy
10. Milyen furcsa, az ember egész életében annyit gyötri az agyát, hogy mindenfélére emlékezzen - iskolai feladatokra, dátumokra, születésnapokra, versekre, szövegrészletekre, érintésekre és illatokra, utcanevekre, személynevekre, történetekre, ízekre és összenézésekre, élvezésekre és várakozásokra - amíg egyszer csak eljön egy nap, hogy onnantól kizárólag csak felejtésre vágyjon.