Ugrás a tartalomra
Szinte mindenki úgy tartja, hogy a kórboncnok véleménye megkérdőjelezhetetlen - hiszen ő tényleg mindent lát, és biztosan mindenben igaza van, de ez nem igaz. A kórboncnok csak a halál pillanatának egy filmkockáját látja, de a film többi részét nem. Hasonlattal élve, ha látunk egy jégkockát az asztalon, akkor mindannyian el tudjuk képzelni, mi fog történni. A kocka szép lassan elolvad, és keletkezik egy kis tócsa a helyén. De ha csak a kis tócsát látjuk, akkor azt kitalálni, hogy ez egy jégkockából lett - csak annak a segítségével lehet, aki látta a jégkockát is. A kórboncnok csak a tócsát látja, a klinikus pedig a jégkockát, ketten együtt tudnák igazán megfejteni, mi is történt a beteggel, és a boncolásnak erről is kellene szólnia. Ha tehetném, kötelezővé tenném, hogy a klinikus is legyen jelen a boncoláson, csak így lenne ennek az egésznek igazán értelme.
Kapcsolódó idézetek
-
Azért, hogy jó diagnózist kapjunk, az orvosoknak folyamatosan változtatniuk kell a látószögüket. Először a beteg szempontjából nézzük végig, habár gyakran fogalmuk sincs, mi történik velük. Szóval megvizsgáljuk a beteget minden lehetséges szemszögből. Kizárunk dolgokat. Új információkat fedünk fel, próbálunk rájönni, mi nem stimmel. Másodvéleményt kérünk. Reméljük, hogy rájövünk valamire, amit mások nem vettek észre. A beteg számára egy új nézőpont jelentheti a különbséget az élet és a halál közt. Az orvosoknak azt jelenti, hogy fel kell venned a harcot mindenkivel, aki előtted ott volt. Amikor olyan kimenetel felé tartasz, ami túl szörnyû, hogy szembenézzünk vele, ekkor kérünk másodvéleményt. És néha a válasz, amit kapunk, csak megerősíti a legnagyobb félelmünk. De néha új megvilágításba helyezi a dolgokat. Segít, hogy lássuk a teljes képet. Miután minden véleményt meghallgattunk, és minden nézőpontot megvizsgáltunk, végre megtalálod, amit kerestél: az igazságot. De az igazsággal nincs lezárva semmi. Onnan kezdődik minden újra egy csomó új kérdéssel.
-
Mindenkinek látnia kell, ha valami szörnyûség történik. Ha beteg az ember, azért, hogy megbizonyosodjék, vannak rosszabb helyzetben is nála, ha pedig egészséges, akkor azért, hogy érezze az erőt magában, és jólesően ismételgesse, velem ilyen nem történhet meg.
Sheenard Anthony
-
A diagnózis és a dolog megítélése nem ugyanaz. Az orvos számára mindkettő egyaránt szükséges és ezek kiegészítik egymást.
Ludolf Krehl
-
Ahogy az ember közeledik a halálához, és hát mindannyian minden pillanattal közeledünk hozzá, csak nem tudjuk, mikor következik be, annál inkább próbál reménykedni, hogy van valami a halál után. Fontos neki, mert, hogy is mondjam, ebből fog élni a halála után. De a fizikus saját magának se szívesen hiszi el, hogy valamit csak azért gondol, mert az neki hasznos, hanem saját magát is igyekszik meggyőzni arról, hogy érvényes érvei vannak. Nagy szerencse, hogy a fizikus felismeri még a saját önbecsapásait is. Jobbára. Illetve néha sikerül, néha nem, de törekszik rá. Persze az életkor előrehaladtával a fizikus is egyre megértőbb a lélek kérdésében. De ez szerintem önbecsapás. Legalábbis engem még nem győztek meg arról, hogy van lélek.
-
Minden anyag egyaránt rejt életet és halált, mindegyik orvosság és méreg egyben, gyógyszertan és toxikológia tehát egy és ugyanaz, a méregtől meggyógyul az ember, és amit az élet hordozójának vélünk, bizonyos körülmények között egyetlen szemvillanás alatt egy görcsös csapással öl.
Thomas Mann
-
Az orvostudomány nemcsak arra való, hogy késleltesse az amúgy is elkerülhetetlen véget. Sokkal több annál, az életet akarja jobbá tenni. Ha egy egészséges ember meghal, nem számít... sokat. Ha egy félkegyelmû hal meg, az egyenesen jó; de ha felfedezzük, mit kell tenni a megfelelő miriggyel, hogy a félkegyelmûből normális emberi halandót faragjunk, úgy, hogy helyreállítjuk a pajzsmirigymûködését, ez, véleményem szerint, már számít valamit.
Agatha Christie
-
A történelem olyan, mint az úszó jéghegy, csak a felső részét látjuk, a többi, a nagyobb rész a víz alatt van, sőt a vízfelszín feletti részt sem látjuk tisztán. Az sem mindegy, hogy milyen szögből nézünk. Különböző alakúnak látja mindenki. Aki olyannak írja, amilyennek látja, az szubjektív. Aki bizonyos érdekek miatt mást ír, mint amit lát, az csaló. A történelem persze objektívebb, mint az úszó jéghegy, mert ez utóbbi elolvad, eltûnik. A történelem nem tûnik el, mert ott vannak a szereplői, az események, az összefüggések.
-
Sokszor nagyon nehéz megállapítani, hogy valakinek mi a baja. A tankönyvekben világosan körülhatárolt, vitathatatlanul felismerhető betegségekről olvas az ember. De a kórházban betegek fekszenek. Talán hallotta már azt a bölcs mondást, hogy sosem a betegséget, hanem a beteget kell gyógyítani. És egy beteg ember sosem olyan egyértelmû és pontokba foglalható, mint egy betegség. Néha türelemjáték, néha bonyolult kísérletsor, és van úgy, hogy megfejthetetlen rejtély.
Janikovszky Éva
-
Szerintem az emberek nagy része azt hiszi, nincs rosszabb annál, mint ha valaki haldoklik. Pedig van: ha annak a halálát kell végignéznünk, akit nagyon szeretünk, azzal a tudattal, hogy nekünk tovább kell élnünk.
-
Egy rákos diagnózis különösen nagy stresszt jelenthet, de én úgy látom, az egész valójában nézőpont kérdése. Úgy értem, mind meghalunk, nem igaz? Lehet, hogy ma este kisétálok innen és elüt egy busz. Komolyan, senkinek sincs hatalma a fölött, hogy mikor hal meg, és ez az, ami igazán ijesztő benne, nem? Az irányítás elvesztése.
Colleen Oakley