Ugrás a tartalomra
A történelem olyan, mint az úszó jéghegy, csak a felső részét látjuk, a többi, a nagyobb rész a víz alatt van, sőt a vízfelszín feletti részt sem látjuk tisztán. Az sem mindegy, hogy milyen szögből nézünk. Különböző alakúnak látja mindenki. Aki olyannak írja, amilyennek látja, az szubjektív. Aki bizonyos érdekek miatt mást ír, mint amit lát, az csaló. A történelem persze objektívebb, mint az úszó jéghegy, mert ez utóbbi elolvad, eltûnik. A történelem nem tûnik el, mert ott vannak a szereplői, az események, az összefüggések.
Kapcsolódó idézetek
-
A háborúk csalókán egyszerû színben mutatják fel a történelmet. Világos fordulópontokkal szolgálnak, könnyû megkülönböztetéssel: azelőtt és azután, győztes és vesztes, helyes és helytelen. A valódi történelem, a múlt, nem ilyen. Nem egysíkú, és nem egyenes irányú. Nincs körvonala. Csuszamlós, akár a folyadék; végtelen és kiismerhetetlen, akár az ûr. És változtatható: épp mikor mintát látsz kirajzolódni, a perspektíva megcsúszik, alternatív változat kínálkozik, rég elfeledett emlék merül fel.
Kate Morton
-
Jól tudjuk, hogy a történelmet a mindenkori győztesek írják, így hát a történelem egésze az egymást követő győztesek történelemátírásainak, átértékeléseinek összessége, így hát amit mi "történelemként" tisztelünk, az a tények/események fizikai történelmével csak nagyon keskeny átfedésben van.
Határ Győző
-
A valódi történelem láthatatlanul valósul meg a látható történelem esetlegességein, kísérletezésein, árulásain és kudarcain keresztül. A látszat ellenére semmi sem vész el véglegesen az emberek erőfeszítéseiből és szenvedéseiből. Ami pozitív dolog a földi lét rendjében megvalósul, mindaz elraktározódik az öröklét csûrjeiben.
-
Az analógiák mindig nagyon vonzóak a történelem magyarázatában, csak általában tévesek, rosszak. Az, hogy a múltban valami úgy történt, nem jelenti azt, hogy a jövőben is úgy fog történni. Egyszerûen nem így mûködik a történelem. Az analógiák mindig vonzóak, mert ismerőssé teszik az ismeretlent, de ugyanakkor elemzői vagy újságírói eszközként inkább félrevezetőek.
Krekó Péter
-
Mindegyik embernek saját igazsága lehet, ami az ő szempontjából teljesen hiteles és elfogadható. Nem csak egyetlen, mindenek fölött álló igazság létezik, hanem különböző igazságok rétegeződhetnek egymás fölött, kilóghatnak egymás alól, sőt hátat is fordíthatnak egymásnak, és egy magasabb igazságnak a szemszögéből az alatta lévőt akár hazugságnak is nevezhetjük. De ugyanez a magasabb igazság is összeomolhat egy még magasabb perspektívából nézve.
Ara Rauch
-
A történelem nem csupán adatok és tények halmaza, nem csupán tudomány és kutatási cél. Mindezek pusztán csak eszközök egy fontosabb küldetés szolgálatában. A történelem egy történet - a saját történetünk.
Justin Cronin
-
A történelem igazi humán tudomány. A történelemnek vannak emberi szempontjai: ki lehet belőle domborítani ezt is, azt is. A történetírásban (ez benne az érdekes!) ugyanazt az eseménysort elő lehet adni diadalként és tragédiaként, és ott természetes, hogy más-más történészek ellenkező előjellel adják elő ugyanannak a korszaknak a történelmét.
Nádasdy Ádám
-
Nem tagadható ugyan, hogy másként látjuk a világot rónaságon, másként, ha azt a hegyfok magaslatairól, másként, midőn az őshegyek jégcsúcsairól szemléljük. Az egyik álláspontról nagyobb, a másikról kisebb darab világot látunk; de ebből áll az egész, és nem mondhatjuk, hogy az egyiken több igazunk van, mint a másikon.
Johann Wolfgang von Goethe
-
A történelmi diskurzusban nincsenek végleges igazságok, a történelem a múltban történt dolgok beszámolója a tanúk és a dokumentumok alapján, amelyek tévedhetnek, illetve a történész munkája alapján, aki szintén tévedhet.
Jose Rodrigues dos Santos
-
A történelemben nem az az igazán fontos, ami annak látszik. (...) A látszat-történelem mögött van egy igazibb, valódibb, mélyebb történelem, amelyben máshol vannak súlypontok, ahol más események és személyek fontosak, ahol mások az értékviszonyok, mint az évkönyvekben és krónikákban megörökített, tudományos monográfiákban feldolgozott történelemben.