Ugrás a tartalomra
Fáj a szívem, sír a szemem
Teéretted, drága kincsem.
Kő volna is, meghasadna;
Virág volna, elhervadna.
Kapcsolódó idézetek
-
Szerelmem, szerelmem, rózsa voltál, ékes,
bodros, üde rózsa, szirmokkal szépséges,
tőlem halvány, hozzám kedves, értem feslő,
nekem nőtt virágszál, rózsa, rózsafelhő;
virágszál voltál, ah, sudár liliomszál,
hajló-karcsú száron bimbó, viritottál,
szerelmem, szerelmem, s most mégis, mint hullám,
szemem könny borítja, miattad csordulván.
Lakatos István (költő)
-
Elszorul a szívem,
A mikor azt látom,
Hogy az, ki olyan volt,
Mint egy tündérálom,
Elfonnyad, megfakul
Mint a letört rózsa,
A szirmait elhullatja.
Szerteszéjjel szórja!
Ambrozovics Dezső
-
Édes uram, óh, nézz le reám:
Nyíló virág kerted alján.
Szívem szakad, ha rád gondolok,
Nélküled már elhervadok.
-
Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,
Oh, de megátkoznád csalfa hûtlenséged!
Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:
Letûnt boldogságom sötét fejfájára.
Ady Endre
-
Könyek gördûltek szép szemedből,
Reszketve nyúlt felém kezed,
És elválánk némán zokogva,
És szívünk mélyen vérezett.
Bajza József
-
Sírok én is, siratgatom
Boldogságom; hiába,
Nem fog az már újra nyílni,
Mint a jázmin virága.
Ha látnátok, mikor könnyem
Az arcomon lepereg,
Tudom, hogy megsajnálnátok,
Gonosz nyelvû emberek.
Ady Endre
-
Virágszálam, gyöngyvirágom,
Engedd orczád megcsókolnom;
Te vagy az én drága kincsem,
Rajtad kívül semmim sincsen.
Petőfi István
-
Síkos a gyöngy, sebes a bánat,
mielőtt elvesztettelek
ó, édesem, sírok utánad.
Babits Mihály
-
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá, te kedves,
E lángszivtől szeretve mint valál;
S ha sírban is szeretni enged a halál,
S a szív még ott is érez és dobog,
Elhúnyt szivem téged, te kedves,
Hamvában is szeretni fog.
Bajza József
-
Te tönkretettél engem, kitépted érző keblemből a szívet, mely csak érted vert, mely soha nem szûnik meg érted verni, míg agyamat tudom, s míg eszemben egy csepp vér kering! De nem átkozlak... Menj utadon, néked tán még öröm-virág is nyílik azon, nekem is nyílik virág: a sír-virág!
Rudnyánszky Gyula