Üres napok. Ülök a félhomályban. Elfog a melankólia és megalkuszom a mulandósággal.

Kapcsolódó idézetek

1. Magányt lélegzek, magányt öltök magamra, magányt ürítek. Paulo Coelho
2. Hiányod kristályfényében ülök, kuporgok egyedül. Keszei István
3. Szívódik belém némaság. Felnő magányom, mint a fák. Serfőző Simon
4. Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba, És hatalmába kerít engem a bánat, Teljesen felemészt az önsajnálat.
5. Az idő. Sima, sötét és csendes. Mint egy mélyen megbúvó vágyakozás. Cecilie Enger
6. Van, hogy egész napok telnek el mindennemû társas érintkezés nélkül, anélkül, hogy bárkivel is szót váltanék. Néha már arra gondolok, hogy talán láthatatlan vagyok. Cecelia Ahern
7. A feledés homálya. Sötét, csöndes és befejezett. Ráleltem a szabadságra. A teljes reménytelenség volt a szabadság.
8. A semmibe bámult, és éreztem, ő is ugyanúgy szenved, mint én. Átölelt, és csak ültünk együtt a verandán; mint két elveszett, szerencsétlen ember. Sharon Creech
9. Nyújtózkodik a zúzmara, megdermed az idő. Elcsitul a jelen, és megnémul a jövő. Csak üldögélek tétlenül, lekapcsolom magam. Bámulok a semmibe, így minden rendbe’ van. Likó Marcell
10. Valami hiányzik, ami nincs. A csend.