Szőnyeggé szövöm idegszálaim. Nyugalom-sziklát ráhelyezek. Varázsigét suttog hús-szám... Repülj, repülj... Szőnyeg, hozzám!

Pálnagy László

🔮 Jövőkép 🔄 Változás

Kapcsolódó idézetek

Az álmaimból és reményeimből szines, süppedő szőnyeget fonok. (...) Ha elkészül a ritkamívû szőnyeg, nagyboldogan terítem majd eléd: menj végig rajta s érezd meg a lelkem különös, vágyó, rezgő ütemét... Somlyó Zoltán
Egy mozdulat, egy pillanat, És végre szétszakad a varázslat: Nincs fájdalom, nincs félelem, Nincs többé kőszikla a lelkemen.
Szívembe boldog, könnyû, tiszta csend. A szavam gáttalanul száll és cseng. Reményik Sándor
Ûzött ma hozzád a vágyam, légy ringató puha ágyam, lényeged titkára szomjazok! Nyírfaág karokkal fonom át pillanatunk gyönyörét, s lankadó tüzébe hamvadok...
Én lefekszem ágyacskámba, Fejem hajtom párnácskámra. Három angyal fejem felett: Egyik megőriz engemet, Másik szememet bezárja, Harmadik lelkemet várja. Ámen. Benedek Elek
Legalább álmaim voltak, amelyeket féltve őriztem a szívem mélyén, de a valóság kőfalába ütközve ezek is szétzúzódtak, ezer darabra törtek: lehajoltam, összegyûjtöttem valamennyit, és most végtelen türelemmel rakom őket újra össze. Visszaadom nekik régi fényüket, és szárnyakat is adok nekik, hogy megtanulhassanak repülni, s lassan-lassan felemelkedhessenek a magasba, egészen addig, mígnem talán még azt a kőfalat is átrepülik, és egyszer csak ott lesznek odaát, azon a helyen, ahol az álmok megvalósulnak, először gondolatok alakját öltik, majd tervekké állnak össze, végül pedig konkrét tényekké válnak.
Száll, száll felém a csendes, édes álom, Ereszkedik le rám aranyos szálon. Egy pillanat, s álomba szenderedtem... Óh, jó Atyám, őrködjél én felettem! Benedek Elek
Alszom, s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom. S melléd varázsol egy aranyló szárnyú álom. A szívem a szíveden. Kezemmel reszketeg érintem bőrödet, feszes lesz és remeg. André Chénier
Ó boldogság! Boldogság! Láttam az élet születését, láttam a mozgás kezdetét! Úgy lüktet a vérem, hogy ereim megpattannak. Szeretnék repülni, úszni, ugatni, bőgni, vonítani. Szeretném, ha szárnyam, páncélom, kérgem volna, szeretnék füstölni, ormányt viselni, kicsavarni a testemet, mindenhová eloszlani, benne létezni mindenkiben, kiáradni az illatokkal, kibontakozni a növényekkel, ömölni, mint a víz, rezegni, mint a hang, villogni, mint a fény, minden formába belesimulni, minden atomba belenyomulni, lehatolni az anyag mélyére - szeretném, ha én volnék maga az anyag! Gustave Flaubert
Végzem, mit az idő rám mér, végzem, ha kell százszorozva! Hinni kell csak, s följutunk mi, föl a fényes csillagokba! Kányádi Sándor