Szükségünk van néhanapján viharokra, hogy eltakarítsák a száraz saspáfrányt, és új virágok sarjadhassanak a helyében. S természetesen napra is szükségünk van, hogy sugaraival beragyogja az új virágokat, amelyek a vihar nélkül sosem bonthatták volna ki szirmaikat.

Kapcsolódó idézetek

1. Az embernek olykor szomorúnak kell lennie, hogy jobban értékelhesse később a boldogságot. Ahogyan esőre is szükség van a napsütéses időszakok között. Tonke Dragt
2. Van úgy, hogy az ember a vihar útjába kerül, de ilyenkor nincs mit tenni, várni kell, míg elhalad fölöttünk. De tudnunk kell, hogy el fog menni.
3. Olyan szép és tökéletes minden teremtmény! Szinte csak akkor látjuk meg, hogy mennyire, amikor már nincsenek. Ezért tépjük le a virágok szirmait. Ezért pukkasztjuk ki a szappanbuborékokat, vagy törjük össze a frissen befagyott pocsolyák jegét. Esterházy Miklós
4. Néha a fény annyira elkápráztat, hogy nem látunk mást. Máskor sötét felhők takarnak be minket, és úgy tûnik, az ég sosem tisztul ki. De ha megcsillan egy napsugár a szakadó esőben, létrehozhat egy keserédes szivárványt. Jól vigyázz! Pont, mikor azt hinnéd, hogy már a naplemente felé vetted az irányt, beléd csaphat a villám!
5. Nézd csak azokat a viharfelhőket! Ma sáros lesz miattuk az út, ám éltető eső nélkül nem nőne meg a termés. Nem gondolod, hogy a világon mindennek lehet haszna?
6. Néha kell az ember életébe egy-egy vihar, amely felrázza. Megrettenti. Ami után más életet kezdhet és új céljai lehetnek. Ami után ismét szépnek láthatja a világot. Lakatos Levente
7. A virágok gyorsan lehullnak, ezért nincs sok időnk, hogy örömünket leljük bennük. Ámde ha ezt az időt jól használjuk fel, gyönyörû, örök emlékeink maradnak róla. Anna Onichimowska
8. Az ábrándozás és a képzelgés helyénvaló a napvilágnál, meg ha süt a nap, de ha sötét van, és kint dühöng a vihar, akkor nem elegendőek. Olyankor valóságos dolgokra van szükség. Lucy Maud Montgomery
9. Minden vihar a reményt hordozza. A reményt, hogy valahogy reggelre megint minden tiszta lesz - és még a legaggasztóbb foltok is eltûnnek. A kétely, hogy a szeretett férfi vajon ártatlan-e. A következmények, amiket az ő hibája miatt viselünk. A sebek, amit a hûtlenségével okozott. Vagy a csókjának emléke. Így hát várjuk, hogy elvonuljon a vihar, s közben reménykedünk a legjobbakban. Habár a szívünk mélyén tudjuk, hogy vannak letörölhetetlen foltok. Amiket semmi nem mos le.
10. Lehet a tanításnak (...) hosszú ideig egy olyan fázisa, amikor csak várni kell. Valahogy úgy, mint egy kertésznek: lehet egy picit locsolni azt a szárat, vagy fölé tenni egy napernyőt, de valójában ki kell várni, amíg a természet elvégzi a munkáját, és kifejlődik belőle a virág. Marton László