Szülő és gyermeke egy egység, szimbiózisban élnek, reagálnak egymásra, egymáshoz tapadva járják a tangót, egyik sem szabadulhat a másiktól. Alapvetően ez a tánc határozza meg a gyermek személyiségét. Örököl ugyan géneket, de azok a mi hatásunkra, elsősorban az interakciók révén aktiválódnak vagy némulnak el, így alakulnak ki később a képességek és személyiségjegyek.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyermekre a legmélyebb hatást az gyakorolja, hogyan viselkednek a szülei és életének más fontos szereplői. Mennyire kontrollálják magukat; hogyan kezelik a stresszt, a frusztrációt és az érzelmeket; milyen mércével mérik a saját teljesítményüket; mennyire viszonyulnak empatikusan és érzékenyen mások érzéseihez; milyenek az attitûdjeik, a céljaik és az értékeik; milyen fegyelmezési stratégiákat alkalmaznak; és mennyire vannak híján ők maguk a fegyelemnek. A szülők az élet szüntelen kihívásaira adott lehetséges reakciók roppant széles választékát mutatják be és tanítják meg a gyermekeknek.
2. Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében. Rudolf Steiner
3. A gyerekek számára az első kapcsolat a legfontosabb, ez pedig az anya-csecsemő kapcsolat. Ez az az alap, amire a gyerek minden egyes jövőbeli kapcsolata ráépül. Az ember az identitását az anyjától kapja, ő a "tükre". Laurel Braitman
4. A szülők kötéltáncosok. A "túl sok" és a "nem elég" közé kifeszített kötélen lépegetünk egy törékeny csomaggal a kezünkben. Figyelmesnek kell lenni, de közben nem szabad elhitetni a gyerekkel, hogy ő a világ közepe; a kedvében kell járni, anélkül, hogy elkényeztetnénk; kiegyensúlyozott étrenden kell tartani, anélkül, hogy megvonnánk tőle bármit is; erősíteni kell az önbizalmát, de közben maradjon alázatos; meg kell neki tanítani, hogy legyen kedves, de közben ki tudjon állni magáért; el kell neki magyarázni a dolgokat, de nem jó túlmagyarázni; ki kell fárasztani, aztán hagyni kell pihenni; meg kell tanítani az állatok szeretetére, de arra is, hogy legyen óvatos velük; kell vele játszani, és kell hagyni unatkozni is; fontos önállóságra tanítani, ugyanakkor jelen kell lenni mellette; elfogadónak kell lenni, azonban nem erkölcstelennek; határozottnak, de nem merevnek; ki kell kérni a véleményét, de nem engedni, hogy mindenben ő döntsön; igazat kell mondani neki úgy, hogy közben ne ártsunk az ártatlanságának; úgy kell szeretni, hogy az ne legyen számára fojtogató; óvni kell, ám közben nem bezárni; fogni kell a kezét, és ugyanakkor hagyni kell eltávolodni.
5. A szülő az, aki tisztában van a veszélyekkel. Ha ő hagyja elúszni azt a hajót, amin a kölcsönösség és a pozitív érzelmek vannak, akkor azt a gyerek már nem húzza vissza. Akkor élni fog a látszólagos szabadságával, és menni kezd a feje után. Tari Annamária
6. Az anya-gyermek kapcsolat minden más emberi kapcsolatnak ősmintájává válik, ebben a kapcsolatban megtanuljuk, hogy mennyire lehet bízni a másik személyben, mennyire vagyunk szerethetőek és értékesek. Nagyon fontos, hogy az anya hogyan reagál gyermeke testi-lelki szükségleteire. Amennyiben az édesanya odafigyel a gyermeke jelzéseire, akkor a gyermek azt tanulja meg, hogy érdemes megszólítani a világot, mert az válaszol rá és sokkal nagyobb a valószínûsége annak, hogy a későbbiekben is kíváncsi, kérdező, a világ felé pozitívan viszonyuló felnőtté válik.
7. Van az a helyzet, amikor egymással szembejövő emberek azonos irányba készülnek kitérni, aztán ráeszmélve, hogy így se jó, irányt változtatnak, persze ezt is egyszerre, így újra szemben találják magukat, most megint amarra tesznek induló mozdulatot, azt is egyszerre, satöbbi. A külső szemlélő azt látja, hogy két egymással szemben álló táncos összeszokottan, ritmusosan topog, felsőtestüket erre-arra mozgatva. Efféle szituációra kétféleképpen szoktak reagálni a részt vevő felek, és e két verziót most be is mutatják ők ketten. A gyerek kacagva beleéli magát a táncba, hajlítgatja a térdét, riszálja a popóját. A zsiráfon lovagló kislány anyukája pedig ráförmed: - Muszáj pont velem szórakoznod? Menj már arrébb! Maros András
8. A csecsemő agyát a világhoz és az emberekhez fûződő kapcsolata formálja. Az interakciók idegrendszeri aktivitást váltanak ki, és alakítják az idegpályákat. Ahogy a baba növekszik, a genetikai hajlam és a tapasztalások összjátékából születik meg a személyiség. Ruby Wax
9. A gyerekek agya már születésükkor különböző. Ebben több tényező kölcsönhatása játszik szerepet: a genetikai háttéré, az anyaméhben a fejlődő agyat érő környezeti hatásoké, az agyterületek lokális önszerveződéséé - és a véletlené, amelynek ebben a fázisban komoly szerep jut. Ez egyben azt is jelenti, hogy minden embernek más tehetségek és korlátok jutnak, és hogy minden ember másképp viselkedik, másképp reagál a külvilág felől érkező ingerekre, és más körülmények között érzi jól magát. Ez is része az egyének közötti hatalmas különbségeknek, amelyek az evolúció során mindig megvoltak, és meg is lesznek, úgyhogy a legjobb, ha mindenki megtanulja tisztelni az emberek közti eltéréseket. Dick Swaab
10. Tánc közben sok minden kiderül a partnerünkről: a finomsága vagy éppen az erőszakossága, az érzékisége, az ösztöne, a hallása. A mozgásában benne van az egész habitusa. Schell Judit