Ugrás a tartalomra
Talán majd nem felejtik néhány dalom, talán majd megmarad pár gondolatom,
A Halál sötét csendjét nem rettegem, ha te ott leszel velem.
Nem mondtam rajtad kívül senkinek sem, miért is mondtam volna, nem éreztem,
Utolsó szavam legyen a "szerelem", ha te ott leszel velem.
Kapcsolódó idézetek
-
Nem hallom a hangod még egyszer
Nem érzem, ha mellettem lélegzel
Bárhová is tartanánk, még most is ég a láng
Hol jársz, hol leszel, lehet, téged más ölel
Megmérgez a félelem
Nélküled úgysem létezem.
Children of Distance
-
Hangod hallom, ha fúj szél,
Mondd, hol maradsz, ha a csend kísér?
Elsuttognám minden titkomat,
Vágyom rád, oly` messze vagy.
Zanzibár
-
Én majd itt várok rád, hol árnyékot sem vet rám a fény.
Nem találok mást, mert tudom jól, hogy veled volt szép,
csak az fáj, hogy emlékedben halványabban élek,
úgy félek, hogy elfelejtesz végleg.
-
Meséld el, milyen voltam,
hogy éltem, hogy daloltam,
segíts, hogy emlékezzem,
kit szerettem?
Mondd azt, hogy minden rendben,
nincs baj, és nem kell félnem,
s én majd behunyt szemmel
emlékezem.
-
Míg nem láttalak, nem fájt, hogy egyedül vagyok
Most meg az lenne jó, ha árnyék lehetnék
Úgy érzem, ha kell, hát meg is halok
De teérted élni, azt még jobban szeretnék.
Ismerős Arcok
-
Minden egyes könnycseppedben ott leszek még veled,
És bár szomorú a dalom, mégis szívből küldöm neked,
Hogy legyen valami, miben megőrizheted emlékemet,
Még akkor is, ha már régen összetépted fényképemet.
-
Ne szólj, szól helyetted a csend.
Ne nézz, hunyt pillád mögött vagyok.
Ne hívj, hívnak az álmaink.
Ne keress, hisz úgyis ott vagyok.
-
Maradni szeretnék, el sem hiszed, mennyire,
Még nem is sejtem, miként futok olyan messzire,
Hol már nem éget emléked, ahol nem édes csókod,
Nem hiszem, hogy bárhol lehetnék még ilyen boldog.
Maradni szeretnék, tán nem is baj, hogy nem lehet,
Ugyan, miért lennék itt, ha nem foghatom meg kezed?
Szellemként jár majd egy hûvös árny a faladon,
Ha másból nem, majd ebből tudni fogod, mikor feladom...
Children of Distance
-
Ha ez lenne az utolsó alkalom, hadd mondjam el, hogy soha ne felejtsd, (...) szeretlek, és mindig is szeretni foglak. Mindegy, hova mennek a lelkek a halál után, az enyém mindig vigyázni fog rád.
-
Ha nincs hely leülni a tüzednél,
Ha szeretsz, de inkább nem üzennél,
Ha adsz még, de nem érzed magad jól,
Ha nem hiszed, hogy a dal néha rólad szól,
Ha a visszhangot nem hallom sehol,
Ha a kérdésre senki nem válaszol,
Ha a lámpák fényében megfagyok,
Tudni fogom, hogy fölösleges vagyok.
Ismerős Arcok