Tapasztalataink gyarapodásával időnként mindent újra értékelhetünk, holnap a Bibliából is mást olvasunk ki, mint ma, de eszünknél hamarabb dönt ösztönünk, amely jövőnkbe látó mágnesként vonz vagy taszít valamitől. Az élet örökösen ismeretlen úszómedencéjében lubickolva magunk döntjük el mekkora távon, milyen stílusban közelítünk vágyainkhoz.

Kapcsolódó idézetek

1. Talán már születésünkkor magunkban hordozzuk a jövőnket. Talán éveken át nem teszünk mást, mint hogy próbálunk elúszni attól, amit tudunk, és talán csak az öregkor és a halál teszi lehetővé, hogy visszaússzunk valamihez, ami tiszta, és amit nem alakított át túlélés iránti ösztönünk.
2. Életünk legfontosabb döntéseit is gyakran hozzuk meg zsigerből. Sokan és sokszor ámítjuk magunkat azzal, hogy megfontoltan, az eszünkre hallgatva fundáltuk ki a következő lépésünket. Ezt hol elhisszük, hol nem, visszatekintve azonban általában világossá válik, milyen fontos szerepet játszott a döntés meghozatalakor az ösztönök és megérzések rejtelmes egyvelege.
3. Jobban megértve a körülöttünk nyüzsgő valóságot, hamar rájöhetünk, hogy egy hatalmas folyamban úszunk valamennyien, amelynek a partjait sem látjuk mindig, s amelynek a sodrása ellen nem tudunk védekezni. Úszhatunk bölcsen és okosan, ügyesen és ügyetlenül, elmerülhetünk és megmenekülhetünk. Élvezhetjük a habokat, a folyóvíz kellemes simogatását. Mindent tehetünk, egyet kivéve: nem fordíthatjuk meg a folyót, nem parancsolhatjuk meg neki, hogy folyjon visszafelé. Nagy István Attila
4. Mindennap újra és újra eldöntjük, hogy melyik úton haladjunk tovább. Utazunk, maradunk, játszunk, elrejtőzünk, szerelembe esünk, szakítunk, vagy épp szorosan egymáshoz bújva egymás lélegzetében alszunk el. Fredrik Backman
5. Az idő percekben múlik. A percek gyorsan tovatûnnek az élet egy ösvényét határozva meg, ami egy bizonyos vég felé fut. Hányszor állunk meg, hogy ezen eltanakodjunk, hogy kutassuk minden létező okát, hogy eltanakodjunk, vajon mi választottuk-e ezen ösvényt, vagy csupán becsukott szemmel odasodródtunk? Mi lenne, ha meg tudnánk állni minden értékes percben, mielőtt tovatûnne? Láthatnánk a gereblyék végtelen sorát, melyek az ösvényt szántják, és látnánk a lehetőségeket, melyekkel más utat választhatunk!
6. Valahányszor azt hisszük, ismerjük a jövőt, még ha csak egy pillanatig is, az megváltozik. Néha a jövő pillanatok alatt teljesen megváltozik, és számunkra csak a következő lépés eldöntése marad. Dönthetünk a félelem mellett, hogy csak állunk ott, remegve, mozdulatlanul, a legrosszabbat feltételezve, ami történhet, vagy előrelépünk az ismeretlenbe azt feltételezve, hogy csodálatos lesz.
7. Emberi ösztöneink azt feltételeztetik velünk, hogy a legtöbb dolog egyáltalán nem érdekes. A tévé távirányítójával váltogatjuk a tévécsatornákat, tíz adásba is belenézünk, míg az egyik mellett döntünk. A könyvesboltban húsz regénybe is beleolvasunk, aztán kiválasztjuk azt az egyet, amit akarunk. Megszûrjük, rangsoroljuk, megítéljük a lehetőségeket. Kénytelenek vagyunk ezt tenni, hisz rettentő sok választási lehetőség van. De ha az ember író akar lenni, nap mint nap meg kell küzdenie ezzel az érdektelenség-sugalló ösztönnel. A sampon nem tûnik érdekesnek? A fenébe is, muszáj annak lennie, és ha nem az, akkor is azt kell hinnem, hogyha elindulok ezen a nyomon, valami érdekesre bukkanok. Malcolm Gladwell
8. Tudhatjuk-e, mit érlel számunkra a holnap? Mi közeledik felénk, amely lesújthat ránk, vagy magasba emelhet bennünket, mit tudhatunk a jövőről, mikor az egész mai életünk egy szakadatlan, nagy bizonytalanság. Várnai Zseni
9. Felnőttként el kell döntenünk: megtanuljuk-e kormányozni saját életünket, vagy egy csónakban, evező nélkül, kétségbeesetten hánykolódunk az élet tengerén. Ha már ketten ülünk a csónakban, a kettős energiát kihasználva, a páros evezőkkel csak egy ütemben és egy irányba érdemes húznunk, egyre mélyebben megismerve egymást és önmagunkat.
10. Azon elmélkedtem, mivel töltsem az időt ma és holnap, itt és ott, mert megéreztem az idő mérhetetlen áramlását: határtalan volt, mint a levegő. Hiába, kiskorunktól fogva hozzászoktattak bennünket, hogy ne adjuk meg magunkat alázattal az időnek, hanem legyünk valamiképpen úrrá rajta. Anna Seghers