Tapogatom az arcod. Ez az arc. A végtelen. A minden arcok arca. Nem látom már, csak amit te akarsz, az ölelés zsákjába vagyok varrva,

Kapcsolódó idézetek

1. Arcod varázsa csordultig betölt S egy pillantásodért is sorvadok; Nincs más, nem is akarok más gyönyört, Csak amit tőled kaptam s még kapok. William Shakespeare
2. Túl sokat álmodtam, álmodtam rólad. Itt tartlak most a karomba zárva És ölelsz és csókolsz és mindhiába. Nem férsz közelebb. Balázs Béla
3. Ölelj, ölelj még! Karjaid számomra a Világmindenség határát jelentik. Pálnagy László
4. Végeérhetetlen zokogok veled, ahogy szoritásod egyre hevesebb, ahogy ölelésem egyre szorosabb, egyre boldogabb és boldogtalanabb. Pilinszky János
5. Keze, szája, bőre elmossa az időhatárokat, hogy egyetlen órára éreztesse velünk a végtelent, még mélyebbre marja belénk a változó hangulatú szenvedélyt, még szorosabbra szője közöttünk az elválás lehetetlenségét. Vavyan Fable
6. Olyan közel vagy, hogy tested szöge egész a szemgolyómat éri, fordulnék, törnék kifelé, de arcod elől nem tudok kitérni, Gyurkovics Tibor
7. Ahogy adod: a hozzámsimulásod, lendületeid, habozásaid, ahogy magad a bőröm alá ásod, ahogy a karod húz és eltaszít, ahogy olvadsz és oldasz az öledben: ez már te vagy. És csak te. Csak mi ketten.
8. Mióta tegnap megcsókoltalak (...), folyton elém rajzol a hála, folyton előttem állsz, utcán és munka közben folyton beléd ütközöm: hátracsukló fejedet látom, kigyúlt arcodat, csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy gyönyörû mosolyát az ajkadon. Szabó Lőrinc
9. Minden tele van veled: az illatoddal, a lényeddel, az érzékiségeddel. Nem tudlak nem bámulni. Érinteni szeretnélek. Vavyan Fable
10. Csak én hordozom arcod itt benn, Csak nekem vagy te minden, minden S tied vagyok mindennél jobban. Az izzó, drága bélyeget, Amit szemed rámégetett, Hordom fájósan, boldogan, titokban... Lányi Sarolta