Ugrás a tartalomra
Társadalmunk összehasonlíthatatlanul a leggazdagabb minden eddig létezett társadalom között. Egyetlenegy sem tarthat a miénknél több igényt az olyan epitetonokra, mint "jóléti társadalom" vagy "a bőség társadalma". A gazdagság azonban nem lehet jogcím a tékozlásra. Ellenkezőleg, tudatában kell lennünk a gazdagsággal járó nagy morális felelősségnek. Csak aki szigorúan tartja magát a gazdasági törvényszerûségekhez, és minden fölösleges kiadást eliminál, az méltó a gazdagság áldásaira, az szerzi meg a jogot gazdagsága birtoklására és gyarapítására.
Kapcsolódó idézetek
-
Példát kell adnunk nagylelkûségből, hatalmas vagyonunkat meg kell osztanunk a szûkölködőkkel. A magunk társadalmának pedig képesnek kell lennie arra, hogy minden polgára egyenlő lehetőségekhez jusson, és hogy mindenki számára biztosítottak legyenek az alapvető létfeltételek.
Jimmy Carter
-
Nincs olyan társadalom, amely egyszerre igazságos, szabad és egyenlőséget megvalósító lenne. Ha igazságos, akkor a többet dolgozó emberek többet halmoznak fel. Ha szabad, akkor az emberek gyermekeiknek adják vagyonukat. De ebben az esetben nem lehet egyenlőség, minthogy egyes emberek gazdagságot fognak örökölni, mások viszont nem.
Steven Pinker
-
Elképzelni kétségtelenül lehetséges egy olyan társadalmat, amelyben a jólétnek személyes tulajdonok és kényelmi cikkek formájában mindenki egyenlően részese s a hatalom ugyanakkor egy kis kiváltságos kaszt kezében marad. A gyakorlatban azonban egy ilyen társadalom nem lehet sokáig stabil. Ha mindenki egyforma kényelemnek és biztonságnak örvend, az emberek nagy tömegei, amelyeket a szegénység rendszerint elbutít, kimûvelődnek, és megtanulnak önállóan gondolkodni; s ha egyszer ez megtörtént, előbb-utóbb rájönnek, hogy a kiváltságos kisebbségnek nincs semmi funkciója, s el fogják söpörni. Végeredményben hierarchikus társadalom csak a szegénységre és tudatlanságra épülhet.
George Orwell
-
Ha saját magunk jólétét igyekszünk emelni, azt nem szabad a közösség kárára tennünk, vagy olyan módon, ami a környezetünkben élőknek szenvedést okozna. Ehelyett arra kell törekednünk, hogy a közösség egészsége és virágzása legyen a legfontosabb prioritás számunkra.
Michael Schur
-
Mindig annak lesz a legtöbbje, aki a legkevesebbel beéri, mert aki a legkevesebbet kívánja, annak mindig annyija lesz, amennyit kíván. Éppen ezért a gazdagságot sem a birtokok és a jövedelem nagyságával kell mérni, hanem az emberek jellemével.
Lucius Apuleius
-
Az emberek nem hiszik, hogy ők nagy összegû pénz birtoklására érdemesek. Mások azt hiszik, hogy helytelen vagy erkölcstelen gazdagnak lenni: hogyan lehetnék én gazdag, ha mások szegények? A gond ezzel az érveléssel természetesen az, hogy nem segíthet másokon, ha semmije sincs, amivel segíteni tudna. Az ember úgy segíthet másokon, ha ad nekik, példát mutat és lelkesíti őket, hogy teljesítsék feladataikat, használják ki a bennük rejlő képességeket.
Adam J. Jackson
-
Az emberek nagysága nem a gazdagságban vagy a hatalomban rejlik, hanem a jellemben és a jóságban. Minden ember ugyanúgy ember, mint a többi, minden embernek vannak hibái és hiányosságai, de születésétől fogva mindenkiben rengeteg jóság is van. S ha az ember arra törekedne, hogy inkább felszínre hozza a jóságot, mint elfojtsa magában, s a szegény embereknek megadná azt az érzést, hogy ők is emberek, ehhez nem csak pénzre vagy vagyonra van szükség, mert ebből nincs mindenkinek elajándékozni valója.
Anne Frank
-
Van egy nagyon fontos jellemvonás, amely közös, és minden olyan személyben megtalálni, aki meggazdagodott - a személyes felelősségtudat. Valamennyien vállalják a felelősséget a döntéseikért és a tetteikért. Õk nem hibáztatják problémáikért a gazdaságot vagy az államot, az időjárást, nem hivatkoznak arra, hogy nehéz gyerekkoruk volt. A gazdag emberek nem várják tátott szájjal a sült galambot, nem várnak arra, amikor a körülmények kedvezőbbre fordulnak, ők nekikezdenek, és megteremtik. Õk nem mentségeket keresnek, hanem megoldásokat. Õk sikerre vannak ítélve.
Adam J. Jackson
-
A jólét nem attól függ, mennyi pénzt és mennyi terméket halmozunk fel. A gazdaságot kizárólag a megfelelő hozzáállással érhetjük el. Ehhez a hozzáálláshoz tartozik az a képesség is, hogy le tudjunk mondani valamiről, ami mindenki másnak megvan; a függetlenség, hogy ne mások életstílusát tegyük saját életünk mércéjévé.
-
Mi indokolja a kormányzat létezését? Miért mondanak le szabadságukról és alkotókészségükről az emberek, és ruházzák át néhány kiváltságosra? Miért teszik képessé őket arra, hogy kényükre-kedvükre használják a közösség erejét? Tán oly különleges tehetséggel vannak megáldva, hogy elég megcsillantani tudásukat, és máris mindenki elhiszi, hogy hivatva vannak emberek ezreinek nevében fellépni és képviselni érdekeiket, mindenkiét, az érintetteknél is hatékonyabban? Egy kis okoskodástól már oly tévedhetetlenek és feddhetetlenek, hogy a közösség tudásukra és jó szándékukra bízhatja sorsát? S még ha létezne is határtalan jóság és határtalan tudás, s feltételeznénk azt - amire még nem volt példa a történelemben - , hogy a kormányzati hatalmat mindannyiunk közül a legrátermettebbek és a legderekabbak birtokolják, vajon kormányzati hivataluk elősegítené-e magasztos képességeik kibontakoztatását?
Errico Malatesta