Tavaly húsvétkor még nem volt kicsi székem, Édesanyám tüzelte el, az idei télen. Egy év alatt nagyot nőttem, kis székre sem állok, innen lentről locsolgatok, s csupa jót kívánok!

Kapcsolódó idézetek

1. Kicsi vagyok, székre állok, onnan egy nagyot kiáltok: boldog új évet kívánok!
2. E húsvéti locsolódás, Ez már nálunk régi szokás. Hadd nőjjenek az apró lányok, Mint a szép kis tulipántok.
3. Ide figyelj, odahaza volt nekünk a kertben egy magas diófánk. Nehéz volt rá fölmászni, a törzséről visszacsúsztam, mindig lehorzsoltam a térdem. De én nagyon szerettem a fa tetején üldögélni, egy nap többször is fölmásztam rá. Aztán egyszer a nagyanyám meglepett egy kislétrával, odatámasztotta a fa alá, kényelmesen fölsétálhattam rajta, akár a lépcsőn. Néhányszor kipróbáltam, aztán bevittem a kislétrát a fészerbe. Szegény nagyanyám nem értette, de te érted, ugye? Janikovszky Éva
4. Locsolni jöttem, nem titkolom, Szép szokás ez, úgy gondolom. Múljon vizemtől a téli álom, Bizony most én ezt kívánom. Ha a hatása múlik is esztendőre, Ígérem, itt leszek jövőre. S nem adok az illendőre, Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre.
5. Húsvét másodnapján locsolkodni jöttem, jó illatú rózsavízzel szép lányt megöntözzem, Locsolásért jó szót, piros tojást várok, áldott, békés, szép ünnepet, bőséget kívánok!
6. Ma van húsvét hajnala, a locsolkodás nagy napja. Jó reggelt, jó reggelt, te szép virágszál, meg szabad locsolni, hogy el ne hervadjál? Keljetek fel, lányok, cifra nyoszolyából, adjatok pár hímest a ládafiából. Ha nincs hímes készen, csupor vizem készen, nyakatokba tészem.
7. Húsvét hétfőn, ha majd tetszik, jó nagy locsolkodás lesz itt! Hogy a Nagyi szép maradjon, s locsolóknak tojást adjon! Aranyosi Ervin
8. Sok évvel ezelőtt, amikor először láttalak, izzott a tekinteted. Az sugárzott belőled, ami a gyerekek többségéből: "semmi sem állíthat meg". Jó érzés látni, hogy az a tûz jelentősen elhalványult az élet kihívásai miatt. Hamarosan arra is rájössz, hogy hiába öntesz néha alkoholt a tûzre, akkor sem tudod visszahozni a fiatalságod hevét. Már csak az a kérdés, hogy mikor fog végleg kialudni a tûz. Mikor csatlakozol azokhoz az öntudatlan, alkoholgőzös emberi roncsokhoz, akik papírtáblával a kezükben róják az utcákat? J. D. Barker
9. - Beláttam, nagymama, hogy a közvetlen családtagjaim mégsem annyira ostobák. - Üdvözöllek, drága unokám! Az ember akkor szokott ehhez hasonló apró felfedezéseket tenni, ha felnőtté válva maga mögött hagyja a kamaszkor nehéz éveit. Nálad valamivel tovább tartott. Most pedig igyunk arra, hogy téged végre felnőttnek lehet nevezni! Margit Sandemo
10. Lerázom magamról a kalendárium lapjait. Tüzet gyújtok vele, világítok magamban, és tavasszá melegítem az időt. Reich Károly